Kati néném

Történetem a hatvanas évek közepén játszódik, helyszín egy Balaton parti kis falu.
Zolinak hívnak és a tizennegyedik évemet taposom, június van, pár nap múlva vége az iskolának. Az utóbbi néhány napban otthon komoly viták voltak, főleg amikor a nagyanyám is ott volt. Sűrűn emlegetek egy nőt, akit inkább csak kurvának, vagy ribancnak hívtak. Mint később megtudtam ez a nő nagyanyám húga Kati néni volt. A nénémről nem sokat tudtam, személyesen még talán nem is találkoztunk. Családi beszélgetésekből tudom, hogy a fiatalon elszökött otthonról. Pestre ment, és prostituált lett, haza soha többé nem jött.
Így a család szép lassan elfelejtette, mert el akarta felejteni. Az izgalomnak, és a vitáknak az oka az, hogy Kati néném haza akar költözni. Ráadásul a mi utcánkba, tőlünk háromháznyira szeretett volna házat venni. Szerencsére a család nem tudott semmi akadály gördíteni néném hazaköltözése elé. Megvette a házat, pár nap múlva hatalmas kamion hozta a bútorait. Alig rendezkedett be úgy gondolta sorra látogatja a rokonait. Hozzánk egy vasárnapi ebédre volt hivatalos, anyám nagyon ki tett magáért, finomabbnál – finomabb ételekkel volt tele az asztal. Kíváncsian vártuk a család fekete bárányát. Pontosan érkezett, vidám és közvetlen volt. Ahogy helyet foglaltunk az ebédlőben alaposan szemügyre vettem. Tudtam, hogy az ötvenes évei végén jár, de így első látásra tíz évet simán letagadhatott volna. Sötétvörös haja majdnem a válláig ért, vékony fehér blúz volt rajta, ami alatt méretes dudák domborodtak. Vajszínű szoknyája feszült a fenekén, izmos lábain csak egy szandál volt. Pár perc múlva már pertut ivott a családdal, velem is természetesen. Nagyon jó hangulatban telt az ebéd, búcsúzáskor átölelte anyámat, és kétszer arcon csókolta.
– Nagyon örülök Zsuzsikám, hogy ilyen kedvesen fogadtatok. Bárcsak anyád, a nővérem is így tudna örülni nekem, de tartok tőle soha nem bocsát meg nekem.
– Nézd Katikám, mi nagyon örülünk neked, és ha bármi segítségre van szükséged bátran fordulj hozzánk. – ölelte át anyám búcsúzóul.
Pár nappal később, délelőtt tíz óra körül kopogtattak, egyedül voltam otthon, Kati néném volt.
– Szia Zolikám, anyukáddal beszéltem ma reggel, mondta, hogy itthon vagy és ráérsz. Szeretném igénybe venni a szolgálataidat, természetesen nem leszek hálátlan.
Teljesen elvörösödtem, néném rám nézett, és hangosan felnevetett.