Három éjszaka 1. rész

Éjszín szemek emléke villant fel előtte, az a bűnre csábító, keserűen gúnyos mosoly a férfi arcán. Belereszketett a gondolatba, hogy ezek a szemek nézik majd mezítelen testét, mert abban biztos volt, hogy egy ilyen hírhedt szoknyapecér, mint a férfi, nem fogja eloltani a világítást szeretkezés közben. Nem: sóvár pillantásokkal méregeti majd, legtitkosabb testtájékain járatja majd kéjenc pillantását, azokon, amelyeket addig csak az édesanyja és a szolgálólánya pillanthatott meg. Biztos volt benne, hogy a legvérlázítóbb helyeken fogja megérinteni, a legerotikusabb ajánlatokat suttogja majd a fülébe, a legsokkolóbb ötleteket, mit kíván megtenni vele.
És ő engedelmeskedik, cserébe apja életéért.
...
Nagyon gyengéd lesz az első alkalommal, gondolta Lucien, miközben lefejtette a narancs héját. A lány nyilvánvalóan szűz még és szerette volna, ha élvezi a három együtt töltött éjszaka közül az elsőt.
Hátradőlt székében a reggeliző asztal mellett, és szájába helyezte a lédús gyümölcshúst, élvezettel ízlelgetve a jellegzetes aromát, mely betöltötte ízlelőbimbóit, miközben az estét tervezgette. Talán az lesz a legjobb, ha hideg vacsorát szervíroztat hangulatos kandallótűz és jóféle borocska mellett. Az ilyen szüzecskék ijedősek – legalábbis így hallotta. A nőknek ezt a fajtáját mind ez idáig messziről elkerülte – aggódó mamák és dühödt apák jártak velük.
Aveline kapcsán azonban semmi ilyesmitől nem kell tartania. Az övé lesz, azt teszi, amit kíván. Érzéki gondolatok sepertek végig rajta, forralták fel a vérét. Alig várta, hogy leszálljon az éj.
...
Aveline szíve hevesen dobogott, ahogy a lépcsőn fölfelé lépdelt DuFeron oldalán. Mi történt vele? Játszhatott volna még egy darabig, megpróbálhatott volna időt nyerni, a sajt és a bor felett lophatott volna értékes perceket magának. De nem, kimondta, egyenesen a férfi szemébe, amit gondolt, büszkén lemondott minden udvarisa beszélgetésről, csak hogy minél hamarabb ágyba bújhasson vele. Bolond volt. Mi jutott eszébe?
A férfi kinyitotta az ajtót és azárban megcsikorduló kulcs hangja mintha végleg megpecsételte volna sorsát. Követte Lucient ebbe a nagyon is férfiasan berendezett helyiségbe, orrát megcsapta a jellegzetes férfiillat, mely oly ismeretlen volt számára addig, s amikor megpillantotta a hatalmas méretű ágyat a szoba közepén, szinte földbe gyökerezett a lába.
Itt veszíti el örökre tisztességét.