A takarítónő

Úgy hozta a sors, hogy sikerült egy kocsmát bérelnem, nagyon jó feltételekkel. Először nem igen akartam, de más lehetőséget nem láttam arra, hogy pénzt keresek. Tehát bátran mondhatjuk, hogy kényszervállalkozó lettem. Az előző bérlő már nem igen foglalkozott a bolttal, volt olyan nap, hogy mivel nem volt kedve ki sem nyitott. Nagy lendülettel vetettem magam a munkába, reggel hattól este tízig voltam nyitva, de nagyon sokszor előfordult, hogy éjfél előtt nem értem haza. Haza nem várt senki, agglegény voltam, és a szüleimnél laktam. Lejattoltam a reggeli munkásjáratok sofőrjeinek, így minden reggel nálam álltak meg. Béreltem egy biliárdasztalt és néhány játékgépet, kezdett beindulni az üzlet. Napközben, ha volt kedvem és időm főztem valamit, volt a raktár mellett egy kis főzőfülke, gáztűzhellyel, hűtővel, mikróval. Általában egyszerű egytálételeket készítettem, mert igazán ezekre volt igény. A velős pacalomnak és a szarvas pörköltemnek hamar híre ment, szerintem ez is hozzájárult ahhoz, hogy egyre több visszajáró vendégem lett. Mindennap zárás után kitakarítottam az egész boltot, reggel erre nem igen volt idő.
Néhány hét után be kellett látnom, hogy nem bírom egyedül, valami segítséget kell keresnem. A pénzt nem szívesen adtam volna ki a kezemből, ezért úgy gondoltam egy takarítónő tudna könnyíteni az életemen. Hosszas keresgélés után ajánlottak egy közelben lakó özvegyasszonyt, aki szívesen dolgozna nálam. Másnap már be is jött hozzám, hogy megbeszéljük a részleteket. Jolán néni a hatvanas évei elején járt, egyszerű falusi asszony volt. Elmesélte, hogy már tizenöt éve özvegy, nyugdíja nagyon kevés, alig tud megélni belőle. Mivel a környéken még a fiataloknak is nagyon nehéz elhelyezkedni, neki semmi esélye arra, hogy munkát találjon. Elmondtam neki az elvárásaimat miszerint minden nap zárás után kell takarítani. Azonkívül minden nap délelőtt három – négy órát kell dolgozni, ilyenkor lehet ablakot tisztítani, és más olyan munkákat elvégezni, amire éjjel nincs idő. Szemtelenül kevés bért ajánlottam neki, ő mégis azonnal igent mondott. Aznap este már be is kezdett, meg voltam elégedve a munkájával. Az első naptól főnökömnek szólított, én Jolikának hívtam. Ha főztem mindig meg , amiért nem győzött hálálkodni. Bizony a napi néhány fröccsöt sem utasította vissza. Jól megvoltunk egymással, egy idő után még azt is megengedtem neki, hogy ott tusoljon.