S

alf

ör

alf

öz

alf

ő

Tegnap munka után kicsit magányosnak éreztem magam és beugrottam kedvenc kocsmámba, hátha találkozom a haverokkal és elütjük az időt egy kis beszélgetéssel. De nem volt senki az ismerősök közül, csak a bárpultos nő vele pedig már mindenről beszélgettünk korábban, amiről lehetett, úgyhogy nem túl sok témánk volt. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy maradok egy kis ideig, hátha betér valami ismerős. Addig is unicumot meg jó kis iszogattam. Úgy este 7 óra felé azon vettem észre magam, hogy az ital kezd megártani egy kicsit, de hazamenni csak nem akaródzott. Elhatároztam, hogy megnézem, hogy otthon van-e egyik közelben lakó barátnőm, akivel csak ritkán találkozunk, többnyire email – ben tartjuk a kapcsolatot, külön utakon járunk és nem nagyon van időnk a személyes találkozásra. A lányról tudtam, hogy kb. két hete új barátja van, aki ráadásul fiatalabb nála és együtt járnak moziba, órákat dumálnak telefonon. Egy szó, mint száz úgy gondoltam, hogy megnézem, hogy otthon van – e, aztán ha igen és nem dob ki valami indokkal, akkor egy jót dumálunk. Vettem a kocsmában egy üveg italt, meg a betérő virágáruslánytól egy szál rózsát és elindultam a lány lakása felé. A kapun egy másik lakó, aki épp jött ki beengedett a lépcsőházba, úgyhogy nem kellett a kaputelefonon sem csöngetnem. Felérve a harmadikra, kopogtattam az ajtaján. A lány ajtót nyitott, egy szál törölközőt tartott maga elé. Gyönyörű, hosszú, göndör fekete haja vizesen terült a hátára. Látszott, hogy most ugrott ki a zuhany alól. Mosolyogva, de kicsit zavarban üdvözölt, betessékelt, mondta, hogy üljek le a szobában, rögtön jön. Én leültem, nem telt bele 5 perc, megjelent egy fürdőköpenybe öltözve, nagyjából száraz hajjal.
– Szia, hát te meg mit keresel itt, ahol a madár sem jár? – kérdezte
Elmondtam neki, hogy nagyon egyedül éreztem magam és, vágytam rá, hogy valakivel beszélgethessek és mivel ő lakik itt a közelben, ezért mentem fel hozzá.
– Mi a baj? – kérdezte
– Semmi baj, csak nagyon magányosnak érzem magam és beszélnem kell valakivel – mondtam.
– Én most épp el akartam menni itthonról – mondta.
– A barátodhoz? – kérdeztem.
– Nem, ő nem ér rá ma, egy barátnőmet gondoltam meglátogatni.
– Hoztam egy kis italt, eliszogathatnánk itt nálad és áthívhatnád a barátnődet is, ha gondolod. – mondtam reménykedve.
– Ő biztosan nem jönne át, de még egy órát ráérek, ha gondolod iszogassunk és beszélgessünk. – mondta.