Kéjutazás 2. rész

Az időutazásról lehet kérdezni a metafizikusoktól, kibernetikusoktól, bárkitől, csak tőlem nem. Nem érdekel az egész, ami a háttérben játszódik, csak és kizárólag az eredmény. Lényeges, hogy épségben érkezzem a megadott koordináták szerinti helyre és időbe. Elhagyom tehát cinikus és rothado karalábé szagú társadalmamat. Így visszapottyanhatok egy ártatlanabb, tisztább milliőbe, ahol én leszek, aki többet tud mindenkinél. Remélem, élvezni fogom "új" világom társaságát. Figyelmeztettek, hogy az időutazás káros mellékhatása, hogy megnő az ember nemi étvágya és fokozódik exhibicionizmusa. Sebaj, legalább nem leszek frigó mama. Végre újra falni fogom az élvezetet két pofára és kidobhatom a síkosítómat, meg az avokádó és zeller kapszuláimat a szemét-trancsírozóba.

Egy cselédruhának nevezett dögös maskarában a céliránynak megfelelő kastély parkjában landoltam. Itt kezdődött ismerkedésem a 19. századdal. Gyorsan leltárt csináltam magamon, meg volt mindenem, két kőkemény lufi nagyságú mellemet, keskeny csíknyira gyantázott fanszörzetemet is beleértve. Megnyugvással díjaztam, hogy fenekem rugalmasabb lett. Muffomban furcsa, türelmetlen bizsergést éreztem. A káros mellékhatás – konstatáltam magamban – és számító kis céda módjára elmosolyodtam. Megcéloztam a főbejáratot és magas sarkúm kopogására, ritmikusan riszálva indultam a cirádás kapu felé. Ha akkor sejtettem volna mi vár rám, lehet, hogy inkább beértem volna a napszámos parasztasszonyok cseppet sem irigylésre méltó sorsával. De nekem akkor még vonzóbb volt a pompa, az illem a kellem a rang meg egyéb úri dolog,...
Mintha az úri sperma sikamlósabb lenne?!

Giccses és cikornyás ajtókilincs fogadott, illetve nem fogadott, mert lenyomtam és nem engedett. Kiskacsómmal óvatosan megszorongattam az oroszlánfejes kopogtatót és bezörgettem. Kisvártatva kilencven és a halál közötti öregúr nyitott ajtót.
– Jó napot, dolgozni jöttem – mondtam.
– Bejelentem – nyöszörögte.
Be vagyok ám oltva – hadartam hamarjában, hogy bizalmat ébresszek. Beoltottak minden nemi úton terjedő betegség ellen. Akkora szérumot bökettem a nagy utazás előtt, hogy egy elefánt is járhatna a sanghaji kupiba, ö sem kapna trippert. Az öreg értetlenül bámult rám, mintha azerbajdzsánul darálnék, méghozzá dialektusban.
Betessékelt, én pedig megadóan követtem.