Dugás az oltárig

Buszsofőr vagyok.
Egy nap mentem a délutáni váltásra és vártam a buszt. Jött is a kolléga, gyorsabban mint szokott, mivel fejezte és sietett valahova. Gyorsan felugrottam a buszra, mikor láttam, hogy a kolléga nem fog leszállni.
Mondta is hogy a végállomásra rohan, mert valami ügye van ott. S elkezdtünk dumálni a buszról, hogy mire kell majd ügyelnem. Ugyanis egy 15 éves járgányról van szó, s furcsa lenne, ha nem lenne valami baja. A következő állomáson egyetlen egy utas várta a buszt. Egy fiatal rendőrnő.
Mikor felszállt, egy kissé hangossabban megjegyeztem:
– Megadhatná a telefonszámát... Biztos felhivnám szabadidőmben, hogy megadjam magam neki. – mondtam, mire a kolléga elmosolyogta magát és a visszapillantó tükörben látta azt, amit én. A rendőrnő hátra tekintetett és egy mosollyal jelezte, hogy hallotta,
Elpirultam egy kissé, de nem bántam, hogy meghallotta. Hiszen mindig is egy rendőr csaj volt az álmom... S viszonoztam a mosolyát.
A rendőr csaj az utolsó állomásig utazott és leszállt, de mielött leszállt volna egy újabb mosolyt küldött felém.
Mikor kiértünk a végállomásra a kolléga nagy sietséggel el is rohant a dolga után. Én kiirtam az úti levelet, meg a kilómétert... Egy szóval elintéztem mindent, amit ilyenkor tennem kell. S már haladhattam vissza...
A második állomáson ott állt a rendőr csaj. Megálltam és mosollyal nyitottam ki az ajtót, éreztem, hogy nem véletlenül áll ott. Csak fellépet és egy cetlit adott át, s csak ennyit mondott:
– Még ma add meg magad... – mosolygott, s lelépett a buszról és ment a dolga után.
Rápillantottam a cetlire s láttam, hogy egy mobil szám.
A másik végállomáson küldtem egy sms – t neki, hogy:
"Este 11 – ig melózok. Ha megfelel, találkozhatunk 23:20 – kor valahol... Ahol csak szeretnéd... A buszsoför, Gábor. "
A válasz nem sokára jött is.
"Ok! A cim ahol várlak:Dózsa György út 19/5... Bilincsbe verlek : – )"
Meglepődtem az sms rövid tartalmán, de már vártam, hogy befejezzem a melót. S elég nehezen múlt az idö, de nagynehezen véget is ért...
Leadtam a buszt, s mentem a kocsi felé, s eszemben már a Dózsa György uton jártam. A sötét utcában nehezen találtam meg a 19 – es házszámú épületet, egy kissé beljebb volt az úttól. A csengőknél megkerestem az 5 – ös lakás csengőjét, s csengettem. Kattanás jelezte, hogy nyitva az ajtó elöttem.
Felkullogtam a kis számú lépcsön, ami egyenest az 5 – ös lakásnak vezetett. Kopogtam.
Kinyitotta a rendőrnő, de nem egyenruhában volt, hanem egy farmer rövid nadrág és egy fehér poló. Szőke hosszú haja ráborult a vállára és zöld szeme csak úgy fénylett.
– Jogod van hallgatni... s jogod van bejönni! – mondta nevetve.
– Bünös vagyok, kérem vegyen őrizetbe! – feleltem én is viccelödve, s feléje nyújtottam két kezem, mint a filmeken a letartóztatottak.
Nevetve megfogfta kezeim és behúzott a lakásba, mely szépen rendezett volt, s egy romantikus nő képét mutatta. Bár ez furcsa volt, mivel egy rendőrnő lakásán voltam.
– Kávét? Vagy valami mást? ? ? – kérdezte udvariasan.
– Kávét, de ha van nescaffét... Ok? – válaszoltam.
– Ok. Mást nem? – kérdezte.
– nem fogyasztok, de mi mással tudsz még megkinálni? – hangzott a kétértelmü kérdés.
– Amivel csak akarod... – mondta kacsintva, s megindult a konyha felé. Mentem utána.
– Nem szoktam ám igy elsőre jelentkezni az odaadott telefonszámokra. – mondtam megtörve a csendet.
. Gondoltam, hisz én sem szoktam csak úgy odaadni a számom... – mondta, s hangjában hallottam a hazugságot...
Néztem őt, ahogy a vizet fel tette forralni. Látszott testén, hogy edzésben tartja. Alakja mégis nöies, s formás.
A kávézás a nappaliban múlotthalk zene mellett. Beszélgettünk, ismerkedtünk. Igy lassan közeledtünk egymáshoz. Lelkileg is és testileg is.
S már teljesen egymás mellett ültünk, mikor a tekintetünk egymásba fonódott, pont úgy mint a szerelmes filmekben szokott lenni. S elakadt a szavunk. Megfogtam a fejecskéjét, s magam felé húztam, s megcsókoltam. Apró kis nyelve lassan motoszkálva játszott a nyelvemmel. Kezeim pedig felfedező útra indultak a fehér polón. Hasfala kemény volt, izmos mégis olyan nőies. A mellei átlagos nagyságúak, de kemények szintén az edzéstől. Kezeimmel elidéztem egy jó ideig a melleken, mindig is szerettem a melleket. S lassan a poló alá nyúltam, s éreztem kezeimmel a bársonyos, ápolt bőrt. A mellbimbók már keményeden álltak felfelé. S mi még mindig csókoloztunk, mint akik össze ragadtak. Édes volt a csókja, s jól esett vele csókolózni. Keeiuvel ő is a testemet simogatta, tapogatta, kutatta.
Lassan ledobáltuk magunkról az összes ruhát és már anyaszült meztelen kezdtem el csókokat szórni a fülcimpájától egész a combjáig. Minden helyet szépen körbe csókoltam, megizleltem. S mikor borotvált puncijához értem felhúzta a fejem, s csak azt súgta:
– Ne... nem kell... Kivánlak!
Értettem... Keményen álló farkam lassan odahelyeztem a nyilására és lassú mozdulattal kezdtem a behatolást. Fejét hátra dobva jelezte hogy élvezi és felnyögött. Akartam gyorsitani a mozdulatom, de kezeivel megragadta a testem és visszatartott, hogy mradjak csak a lassú tempónál...
Igy szeretkeztünk egy jó 10 percig, mikor póz váltásra került sor. Én feküdtem hanyadt és ő kerekedett felülre. Megfogta szerszámom jobb kezével és oda haelyezte a nedves nyilásra... S lassan nagyon lassan elkezdett rá csúszni. Soha nem csúszott rá teljes hosszára. Lassan mozgott, könnyü volt követni a ritmust. A fejét csak dobálta előre – hátra, s szőke haja egyszer a hátán csapódott, egyszer meg a mellein.
Elkezdte gyorsitani a ritmust, de fokozatosan. Élveztem, hogy élvezi.
S egy pillanatban ráült teljesen a farkamra és körkörösen kezdett el mozogni... Élveztem amit csinál, s egyszerre mentünk el. Rám borult pihegve és egy – két perc múlva csak ezt mondta:
– Jogod van ezt megismételni. – s elmosolyogta magát miközben rám temette arcát...
Ő lett a feleségem...