Primordiális ösztön

Vasárnap délután
Zaj a lépcsőházból
Nevetgélő férfiak
Fémes zajok, kerékpárok ütődnek a falhoz
Csengetés
Feleslegesen hiszen nyitom
Vártam rá
Hirtelenszűk ajtón betóduló izzadt férfiak
Tesztoszteron az egekben
Négyen vannak
De én csak egyet látok, érzek közülük
– Gyérek voltak!
– A nyomomba se értek!
– Megint én győztem!
Vállonragad
Harapós durva csók
Magához szorít
Arcom a vállgödrében
Beszívom illatát
Elenged
Szinte fáj, hogy már nem érzem
– Igyatok valamit amíg lezuhanyzom!
Belép a fürdőszobába
Csukná az ajtót
Nem engedem
Belépek utána
Bezárom az ajtót
Megnyitom a zuhanyzóban a vizet
Meglepődve néz rám
– Megmosod a hátam? – kérdi viccelődve
– Talán azt is...
Gombóc a torkomban, beszélni nehéz
Nézem kilép cipőből, zokniból
Már a pólót tépi magáról
Keze még a magasban amikor hozzálépek
Átfonom a derekát, mellkasát a karjaimmal
Nyakához szorítom a számat, ízlelni akarom az előbbi illatot
Vágyat érzek
Birtokoljon, érezzem Őt
Erre vágyom
Meglepődve kutatóan néz rám, de nem szól semmit
Nyelvem már a mellkasa közepén jár, ahol a poló még nem itta be az izzadságot
Sós-ismerős íz