Tizenkilenc

Megint csak egy unalmas hétfő délelőtt volt. Ági a papírszagú könyvtár hátsó részében foglalt helyet, kisajátítva magának a tudás labirintusának egyetlen számítógépét. Gondolatai messze jártak könyvektől, tanulástól; agya valami egészen másfajta élmény után vágyott. Tizenkilenc. Pontosan ennyi napja nem volt férfivel, fiatal, érett nőként pedig ezt elviselhetetlen állapotnak tartotta. "A szex ingyen van és az egyik legtartalmasabb szórakozás: miért nem lehet minden nap űzni?! " – filozofált magában.
Izgatottan és vágyakozva figyelte üzenő programjának névlistáját. Kora délelőtt volt, ilyenkor nem sokan csevegtek, és pláne kevés olyan volt a listán, akivel szívesen váltott volna akár csak két virtuális szót is. Tekintete akaratlanul is mindig a G betű fele kalandozott. Vajon hol lehet, mit csinálhat épp? Nála sosem lehet tudni, hisz hiába volt huszonkét éves, teljesen az ösztönei szerint él. Talán ez is tetszett neki benne, amellett, hogy partizó életmódjával és káros szenvedélyeivel valóságos rosszfiúnak tűnt a lány mellett, aki viszont csak ritkán aludt házon kívül.

Tizenkilenc... "Hát ezt nem bírom tovább, bárcsak jönne valami helyes könyvtáros srác! " – gondolta magában, de csak a nagydarab könyvtáros hölgy matatása és néhány stréber mormogása hallatszott el a könyvtár hátsó felébe. Ági felsóhajtott. "Vajon mért nem lehet pizzafutár mellett szexfutárt is rendelni telefonon? " gondolta. "Csak bediktálnám az adatait, méreteit, és harminc percen belül kihoznák. Igen, jó napot kívánok, Káló Ágnes vagyok, szeretnék egy huszonkét éves, izmos pasit rendelni. Igen, igen, készpénzzel fizetek, mondhatom a címet? " – somolygott magában.

Érettségire, szalagavatóra, felvételire kellett volna készülnie inkább, tudta ezt ő is, de a legkisebb lelkiismeret-furdalás sem gyötörte gondolatai miatt. "Mindenki csak egyszer fiatal, tanulni majd elég lesz akkor, ha megvénülök. " – erősítette magát, majd keze ösztönösen szoknyája alja fele kezdett vándorolni. "Úristen, de hülye vagyok, hiszen ez egy könyvtár! Nem vagyok normális! " – korholta magát, és inkább lecsukta szemeit, de csak hogy még pajkosabb gondolatok tóduljanak fejébe.

Egyszer csak felriadt a sötétségből.