Erősen

Térdeimen várlak, a nappali kellős közepén. Még egyszer ellenőrzöm magam, mindent rendben találok. Sminkem tökéletes, bár most egy kicsit több szemhéjfestéket és rúzst használtam, mint általában, de ezt is ki kell próbálni, hátha így jobban tetszem Neked. Bár most megingok, hiszen a hajam nem tűztem fel, csak lefésültem, így az alkalmi smink és a hétköznapi hajviselet kissé ellentétes, de, szerintem, nem rossz. Fekete harisnyám mintája szálegyenesen fut végig lábam hátsó felén. Kissé félek az ilyen hosszú vonalú mintától, de nagyon ügyeltem arra, hogy a minta pontosan középre essék. Fekete tűsarkú cipőm, mintha az azonos színű harisnya folytatása lenne. Most már minden pillanatban megjöhetsz, már nem vizsgálhatom tovább a sminkemet és a ruhámat, csak reménykedem abban, hogy minden tökéletes. , nyílik az ajtó. Fejem azonnal lehajtom, törzsem kissé előredől, a kezeimet a hátam mögé teszem. Nem nézek fel Rád, csak a lépteidet hallom, majd meglátom a lábadat, ahogyan megállsz előttem. Földig hajolok előtted és alázatos csókkal illetem a lábaidat. Mikor felegyenesedem, egy korbácsot az ajkam alá téve felemeled a fejemet. Engedelmes áhítattal nézek Rád. Beszélni kezdesz hozzám, elmondod, hogy mivel már olyan hosszú ideje nem találkoztunk, most sok bepótolni valónk van, és nagy szenvedésnek nézek elébe. Borzongás rohan végig a testemen, nem bírok tovább az arcodba nézni, lesütöm a szemem.
A korbács feljebb emeli a fejem, megkérdezed, hogy akarok-e örömet okozni Neked a szenvedéseimmel, én, pedig sietve bólintok. Közlöd velem, hogy ma nem fogod bekötni a szám, hallani szeretnéd a már majdnem elfelejtett sikolyaimat, alázatos könyörgésem. Ismét a borzongás, nem mondom ki, de látom észrevetted, hogy én is nagyon kívánom a folytatást. A nyakamra erősíted a nyakörvemet, örömmel tölt el a bőr puha érintése, és arra gondolok, végre, végre ismét a Tiéd lehetek, szolgálhatlak Téged. A nyakörvemhez erősített pórázon keresztül vezetsz le a pincébe, én pedig megpróbálok minél izgatóbban négykézláb követni
Téged. Örömmel tapasztalom, hogy igyekezetem nem veszik kárba, egyre gyakrabban tekintesz hátra, és látom a nadrágodban már keményedik az a bizonyos valami. A kialakított pincében először fel kell térdelnem.