A kattintgató könyvtáros

Hol is hagytam abba a múltkor? Bocs a félbeszakításért de el kellett mennem:). Szóval, ha a fantáziának engedünk utat, akkor általában ismeretlenekkel, netalán ismerősökkel élünk át olyan kalandot, amit a valóságban kivitelezhetetlennek érzünk. Ennek oka lehet az önbizalomhiány, egy meglévő kapcsolat békessége, esetleg a távolság, ami nem elsősorban földrajzi értelemben értendő. Ezek az apró kis változtatások a minket körülvevő világban olyan képzelgéseket eredményezhetnek, amelyek nem is tűnnek annyira hihetetlennek. Csak egy aprócska kis eltérést végzünk és máris milyen jól érezhetjük magunkat. Mi lehet ez a kis változtatás? Mondjuk annyi, hogy egy lányon nincs bugyi, vagy esetleg, a szomszédban lakó hölgy nem a rendőrséget hívja, mikor észreveszi a leselkedőt.

De általában ez a változtatás abban merül ki, hogy az "áldozatnak" szánt hölgy kapható a szexre egy bizonyos szituációban, nem fordul el utálkozva, hanem ahogy mi férfiak, ők is az élvezetet helyezik előtérbe és beizgulnak azokra a dolgokra, amikre mi. Mondjuk egy könyvre, vagy egy újságra.

Vagy egy képre.

– Jó napot kívánok! Megvan önöknek Charles Darwin: A fajok eredetének a múlt századvégi kiadása? Úgy halottam, hogy itt megvan.
– Jó napot uram! Azt hiszem, bent van, amit kér, de a könyvet nem viheti el, csak itt olvashatja. – nézett fel a szemüvege mögül a könyvtárosnő. – Persze, ha szeretne fénymásolni, akkor van lehetősége – tette hozzá és a sarokban álldogáló, szürke xerox gépre mutatott.
– A kinézete ellenére kiválóan működik – mosolyodott el, mikor észrevette arcomon a döbbenetet, amit az eléggé lerongyolódott irodagép látványa okozott.
– Remek.

– Pillanat – állt fel az asztala mögül a hölgy – Mindjárt hozom, amit kért.

Kisasszézott, majd elsétált a magas polcok irányába. Semmi extra, átlagos termet, átlagos fenék, egyedül az arca, ami megfogott. Egy arcot nem lehet leírni, legyen annyi elég, hogy tetszett. Úgy 35-40 éves lehetett, haja vállig érő, de copfba fogva viselte.

– Na... itt is van-mondta, és letette az asztalra a kért könyvet – Jó egészséget hozzá – mondta félig ironikusan, félig humorosan egy félmosoly kíséretében, majd visszatért az asztala mögé, leült és ezután már csak a számítógépével törődött.