Sosem élvezem

Fikció!
19 éves voltam akkor és szűz. Sok ideig tartott mire sikerült találnom egy olyan nőt, aki nem csak vonzó, de kész kielégíteni az én igényeimet. Nem voltam éppen követelőző, mi több, szolgálni akartam! Az életcélomnak tartottam, hogy kielégítsem egy gyönyörű istennő igényeit! Sikert arattam!
Az első találkozásunk alkalmával csak beszélgettünk, de másodszorra már felinvitált a lakására. Megbeszéltük, hogy az ajtón való belépésemtől számítva az Övé vagyok és még el nem enged, az is maradok. Nagyon izgatott a dolog, alig bírtam magammal. Mikor becsukódott az ajtó kiestem az időből.
– Vetkőzz le, és a ruháidat tedd a cipős-szekrény tetejére! – utasított és én boldogan engedelmeskedtem, ledobáltam a ruháimat és a farkam már kőkeménnyé vált az elkövetkezők gondolatától. Ő közben beljebb ment és letelepedett a nappaliban a kanapéra. Utánamentem amikor végeztem, ő pedig azonnal rám rivallt! – Ki engedte meg, hogy begyere? – én zavaromban nem tudtam, mit csináljak, mit vár tőlem, de visszaléptem – Irány az előtér és térdelj az ajtó elé! – én megszeppenve megfordultam és a bejárati ajtó elé térdeltem, ahogy parancsolta. A hideg kő kényelmetlen volt, de az erekcióm lankadatlan maradt. Nem tudom mennyi ideig voltam egyedül, de sokáig. Még végre hallottam az angyali hangját. – Lábhoz! – én négykézláb sétáltam be a nappaliba és térdeltem le elé. A farkam már lelankadt, de a látványára ismét keményedni kezdett. Gyönyörű barna hajú nő, neccharisnyában és necckesztyűvel, egy miniszoknya és alatta a kivillanó bugyi. Felül csak egy bármellényt viselt, alatta láthatóan nem volt melltartó, fém karabinerek fogták össze, hogy elfedje csodás idomait.
– Most az alapszabályaid. Semmit sem teszel engedély nélkül, egyedül a légzéshez van jogod, hogy Úrnőd kielégítsd minden parancsomnak engedelmeskedned kell, akkor amikor mondom és úgy, ahogy meghagyom! Ha ellenkezel csak több lesz részed! Remélem megértetted, mert mostantól e szerint kell élned! – nem is gondoltam át igazán mit kér tőlem, csak bólogattam – Válaszolj!
– Igen Úrnőm! – olyan furcsa volt ezt kiejtenem, de megkönnyebbüléssel töltött el. Ő elégedetten mosolygott és négykézlábra parancsolt, úgy is tettem.