A leghosszabb éjszaka

Szilviának hívnak, most 36 éves vagyok. Egy olyan dologról fogok most beszámolni, amiről eddig mindenkinek szégyelltem beszélni.
Három évvel ezelőtt, nyáron esett meg velem a dolog. Akkoriban még Pesten laktam a fiammal, Zolival. Fiatalon házasodtam, 18 éves voltam, amikor a fiam megszületett. Sajnos nem sokkal később összevesztem a férjemmel, aki elhagyott, vissza sem jött többé. Zoli apa nélkül nőtt fel, és ez meg is látszott rajta. Vad természete volt, sokat verekedett. Sajnos egymással is sokat veszekedtünk, tudat alatt engem hibáztatott azért, mert az apja elhagyott bennünket.
Azon a bizonyos estén érettségi találkozóra készültem.
Otthon sokáig készülődtem, mindenkit le akartam nyűgözni azzal, hogy milyen jól nézek ki. Erre meg is volt minden esélyem.
Az évfolyamon egyike voltam a legnépszerűbb csajoknak. Ez nem is volt csoda, hiszen amellett, hogy nagy és formás melleim voltak, az is meglátszott rajtam, hogy mindennap edzettem. Fiatalabb koromban mindig túlsúlyos voltam valamennyire, csúfoltak is érte az osztálytársaim.
Ezért kezdtem el először rendszeresen futni, majd aerobic edzésekre is jártam, amitől szép, rugalmas alakom lett. Az edzések hatására még 33 évesen is jobban néztem ki, mint a legtöbb huszonéves.
Aznap este már későre járt, aggódtam is, hogy el fogok késni. Szokás szerint azonban nem tudtam eldönteni, hogy mit is vegyek fel.
Miközben egy bugyiban és pólóban kerestem valami megfelelő ruhát, hirtelen zajt hallottam a szomszéd szobából.
Csodálkoztam, hiszen Zoli már korábban elment hazulról, a barátaihoz. Kimentem megnézni, hogy mi lehet az. Ekkor valaki elkapott hátulról, rászorított valamit az orromra és a számra. Egyszerre minden elsötétült előttem.
Nem tudom, mennyi ideig voltam , valószínűleg nem túl sokáig. Egy kocsiban ébredtem fel.
Ezt azonban csak a motor hangjáról tudtam megállapítani, a szemem be volt kötve. A támadóm teljesen megkötözött, mozdulni sem tudtam. Próbáltam kiáltani, de a számat is bekötötték.
Az út nem tartott sokáig, de nekem soknak tűnt. Nagyon kényelmetlen volt a póz, amibe , a kötelek is szorítottak.
Rettegtem is, hogy mit csinálnak majd velem, nem értettem semmit. Kik rabolhattak el, és miért?
Hirtelen megállt az autó, és éreztem, hogy felemelnek, visznek valahova. Próbáltam küzdeni ellenük, de semmi esélyem nem volt.
Annak ellenére, hogy nyár volt, nem volt meleg, egy idő után elkezdtem fázni.