Ágnesbe-lépő

Azon a nyáron egy kisvárosban dolgoztam.
Az ottani munkám szervező adminisztrátora Ágnes volt.
Megismerkedésünk első lépéseként, azonnal összevesztünk.
Mint később kiderült, a főnöke ügyetlenül kötötte velem a szerződést.
Forrott közöttünk a levegő, és már úgy volt, hazamegyek, el sem kezdve a munkát.
Csak az volt a baj, hogy közben nem tudtam levenni a szemem az asszony pulóvere alatt méretesnek ígérkező melleiről. Ő ezt észre is vehette, mert tekintetéből nem a helyzetnek megfelelő indulatot olvastam ki. Sokkal inkább az addig nem szokott férfiúi energiával szembeni vértezet hiányát. Sőt csodálatot. Majdhogy mosolyogva veszekedett velem.
Ezek után sokáig sétálgattunk és beszélgettünk az éjszakai kisvárosban.
Végül is elmondta, hogy mennyire utálja a férfiakat, és tulajdonképpen maga sem érti, mi benne ez a szimpátia irántam. Egyenesen a szemembe nézve olvashattam nőies zavarát.
Hirtelen elhatározással, nem végigengedve a mondatot, megcsókoltam. Nem ellenkezett.
Sőt, akkor sem, amikor megmarkolgattam a melleit. A blúzát is engedte kigombolnom, és a smár alatt nemsokára ruganyos melleket markolgattam melltartóiban. Az asszony csókja hirtelen odaadóan lágy lett és átkarolta a nyakamat. Már azt hittem, ott a parkban, valamelyik padra fektetve, azonnal megbaszom. Farkam méretesre meredt a nadrágomban. Ezt meg is érezhette, mert ahogy a hasához nyomult az ölem, hirtelen tolt el magától. El is kellett engednem, amint visszagombolkozott.
Szemeiben asszonyos ellenállás dúlt. – Mondtam magának Péter, hogy utálom a férfiakat! -
Súgta, de arcán asszonyos kéj indulata tükrözött. Tudtam, egyszer elérkezik az én időm.
Így váltunk el a ház kapujában. Elsiklott egy újabb smár elől.
A folytatás már színházlátogatásba torkollott. Oda magával hozta a lányát is.
Ágnes mutatós, festett feketehajú, negyvenes éveiben járó asszony volt. Álladóan mosolygó, de kicsit zavart tekintetével egyre nagyobb hatással volt rám. Tetézte ezt mély mezzo, szinte mindig egy kicsit daloló hangsúlyával, szemeiben hordozott kacérkodó csillogással. Akkor már tizedik éve elvált, és férfi nélkül élte mindennapjait. Mint kiderült, egyre magányosabban. Zárkózottságát, a férfiellenes hit és a testi vágy folytonos harca okozhatta. És még mi minden, amit még ő sem ismert magából!
Nem tudhatta, hogy végtelen nimfomániáját leplezte az elfojtott daccal.
Julika, mint elmesélte nekem, tulajdonképpen a fogadott lánya volt.