Boldog születésnapot!

Már több mint két és fél éve vagyunk együtt. Te vagy életem szerelme és ezen már nem változtathat senki és semmi sem.
Amikor először megláttalak, éreztem, hogy valami különleges történt. Pedig az a nap is úgy indult, mint az előtte lévő pár vizsganap az egyetemen. Nehézkes ébredés – a sok tanulás után –, készülődés, némi várakozás és a sikeres felelet – bár ez utóbbi sajnos nem igaz mindegyikre... De ami utána következett...

Kiléptem az ajtón és azonnal megakadt rajtad a tekintetem. Ott álltál a szomszéd teremnél és nézted a hirdetőre felrakott eredményeket. Még soha nem láttalak azelőtt, pedig... Nem voltál (vagy) az a nehezen észrevehető fajta. Úgy 190 cm (azóta tudom, hogy 192), vékonyabb testalkat, sötét haj, elegáns ruha. Rám néztél, majd vissza, aztán hirtelen mozdulattal – mint aki valami nagyon különlegeset látott – vissza rám. Mint a filmekben... Nem tudom, meddig nézhettük egymást, de te voltál az, aki előbb fordította el a fejét. Nem akartam messzire kerülni tőled, leültem az első székre, ami a közelben volt, és... Vártam. Elővettem ugyan egy könyvet (azt, amelyből pár perce vizsgáztam... ) és úgy tettem, mintha, de... Vártam. Vártam arra, hogy valami történni fog. Történt is... Jött egy lány, köszöntetek, ő is megnézte az eredményeket, majd... A nyakadba ugrott! (Jó, azóta tudom, neki is sikerült a vizsga, de attól még nem kellett volna ezt tennie... Na, nekem itt semmi keresnivalóm, gondoltam, és már indultam is...

Az épület kapujáig jutottam. Megállított egy hang. "Várj, légy szíves! " Megfordultam és te voltál ott. "Ha jól sejtem, a kollégium felé igyekszel. Pont én is oda tartok. Elkísérhetlek? " Csak egy halk igent tudtam kipréselni magamból... Hát így kezdődött...
A kollégium alig pár percre van, de mi legalább negyed óra alatt értünk el oda. Ezt nekem köszönheted. Pedig igyekeztem... :))
Külsőre rögtön tetszettél, de az "út" alatt arról győződtem meg, hogy "amúgy" is szimpatikus vagy. Sőt, veled ellentétben én azt is rögtön tudtam (na jó, sejtettem), hogy ez kölcsönös. Különben miért magyaráztad volna el rögtön az első mondataidban, hogy az a lány nem a barátnőd, csak a csoporttársad?!

Aranyos voltál. Hát még akkor, amikor azt szedted ki belőlem, hogy mi az esti programom. Az "És kivel ünnepled meg este a sikeres vizsgát? " kérdés annyira nem volt átlátszó... :))