Egy hétköznapinak induló nap

Ősz volt. A fák levetették smaragdzöld koronáikat, és durva kérgüket mutatták a világ felé, jósolva a tél közeledtét. Egész jó idő volt, egy vékonyabb kabátban és egy pólóban járkáltak az emberek, mint hangyák a szürke hétköznapokban. Mindenki sietett valahova az utcákon. Egy ilyen napon találkozott Zsófi és Dávid, akik már régóta ismerték egymást és nagyon jó barátok voltak. Ezen a napon ők nem siettek sehova. Megbeszélték, hol találkoznak, mikor és azt is, hogy mit fognak csinálni. Kész volt a délutáni terv. Úgy tervezték, hogy felmennek Dávidhoz, bevackolják magukat a franciaágyba, ami épp szemben van a tv-vel és chips-hegyek társaságában megnéznek egy filmet.

Mikor találkoztak, nagyon örültek egymásnak. Szokásos két baráti puszival köszöntek Egész útón csak meséltek egymásnak a velük történtekről, mindaddig, míg meg nem érkeztek. Kiválasztották a filmet, besötétítettek, előkészítették a terepet és indult a házi mozi. Kettőjük közt ott pihent egy chips-es zacskó, de nem volt kedvük rágcsálni. Mindketten szerették egymást, de csak barátilag. Mindketten tetszettek egymásnak, de nem mertek kezdeményezni, mert nem akarták elrontani a barátságukat. Nagyon közeli volt a kapcsolatuk, mindig mindent megbeszéltek egymással: csalódásokat, örömöket, szerelmi ügyeiket, kudarcokat, mindent, ami fontos két fiatal életében. Mindketten iskolába jártak. Zsófi most készült az érettségire, míg Dávid már másodéves főiskolás volt. Egy szóval, megértették egymást.

Valahogy aznap Zsófinak bújós kedve volt, ezért csak úgy, szó nélkül letette a chip-es zacskót a földre, odabújt Dávidhoz és a mellkasára tette a fejét. Dávid kicsit meglepődött, de automatikusan átkarolta a lányt. Jól esett neki, h ölelhetett valakit, főleg, h az a valaki Zsófi. A fiú elkezdett játszadozni a lány félhosszú hajával. Sodorgatta a tincseket, elsimogatta őket a lány arcából. Zsófi érezte Dávid szívverését, ami egy kicsit, mintha felgyorsult volna, de csak alig észrevehetően. Zsófi megérezte Dávid férfias illatát, ami nagy hatással volt rá. A film nézése közben néha kicsit elmerengett és Dávidra gondolt. Szerette volna megcsókolni, de nem merte megtenni. Néha játszott a gondolattal, de soha nem érezte erősnek ezt a vágyat.