Szakadt az eső

Szakadt az eső, a férjem értem jött kocsival, nem volt ernyő, vagy esőkabát nálam, és így, a munkahelyemről az udvaron átfutva, ki a kapun, gyorsan be a kocsiba, de hiába a könnyű kis nyári ruha, ami rajtam volt teljesen elázott, még a bugyim is tiszta víz lett, nem beszélve arról, hogy a selyem blúz, amit viseltem teljesen átlátszott rajtam, mivel alatta melltartót nem viseltem. A melleim kicsit kicsik, de formás kis halmok. Csurom vizesen beültem a kocsi hátsó ülésére, és szidtam az esőt. A férjem nevetgélt rajtam, és közben a blúzon keresztül átlátszó melleimet nézegette. Még ott álltunk a parkolóban, és bolondoztunk, amikor hirtelen kinyílt a jobb első ajtó, és Zoltán a munkatársam ugrott be rajta, csurom vizesen, ugye nem haragszotok, és egy darabon elvisztek, mert tökre eláztam mondta, és rám nézett. A férjem szólalt meg, persze csak gyere, elviszünk.
Zoltán még mindig hátra felé fordulva engem bámul, vagyis az átlátszó ruhámban a melleimet.
A férjem arcát látom a tükörből, vigyorog, és tetszik neki, hogy a munkatársam engem figyel.
Zoltán lassan előre fordul, a férjemre néz, és mondja neki, ahogy látom Erika is jól elázott.
Igen válaszol a férjem, leázott róla a ruha, mondom is neki, hogy jobb lenne, ha levetné, mert majd jól megfázik, és már akkor indultunk ki a parkolóból.
Persze – mondom Én, közben azon gondolkodom, hogy nem is olyan rossz ötlet, Zoltán, aki egy emelettel feljebb dolgozik, mint a cég orvos pszichológusa, Én már többször is nézegettem a srácot, és mind jobban tetszett. Zoltán megint hátra néz, pedig nagyon kell vigyázni, mert nagyon alattomos dolog a megfázás, nem szabad vele viccelni mondta.

Hatalmas forgalom lett a városban mindenki siet a szakadó esőben, csak lassan megyünk.

És neked szabad viccelni kérdezem Zoltánt, Te ugyan úgy eláztál, mint Én, mondom neki, Te miért nem vetkőzöl.
Erre Zoltán azt mondja, mert itt elöl kicsi a hely, és nem tudna levetkőzni, de ott hátul, ahol Én ülők ott le lehetne, és mert Ő engem félt nagyon, mert, hogy Én milyen szép vagyok, és mekkora kár lenne értem, ha megfáznák.
A férjem idáig csak nevetgélt a dolgon, de most megszólat, Zoli mássz már hátra a hátsó ülésre, és tényleg vessétek le a vizes ruháitokat, mert akkora a forgalom meg úgy szakad az eső, hogy nem mostanában érünk haza.

Csend lett, Zoltán nem tudott megszólalni, a férjemre nézett az meg rá, nem mi lesz már, mondta neki a férjem, és oldalba ütötte.