Roland 1. rész

Péntek este fáradtan értem haza. Bebotorkáltam a lakásba és ledobtam a cuccaim. Levetkőztem és elmentem fürödni. Igyekeztem gyorsnak lenni, és hamar az ágyamba jutni. Beállítottam az órát reggelre, ébresztésre, azután már az igazak álmát aludtam. Az álmomra nem emlékeztem, mivel a dörömbölés miatt az egész szertefoszlott. Nyúzottan kászálódtam ki az ágyból. Pont most kellett valakinek zavarnia. Kábán nyitottam ajtót. Egy nagyon kedves barátom állt velem szembe.

Vele már régóta jó barátok voltunk, és érezni kezdtem, hogy ez részemről, akár több is lehet. Intettem neki, hogy fáradjon be. Miközben bejött nyomott egy puszit a homlokomra, mindig így üdvözölt. Nem sokat találkozhattunk, hiszen ő dolgozott, engem pedig lefoglalt az iskola, de így is mikor időnk engedte összeugrottunk. Rengeteget beszélgettünk. Idősebb lévén több tapasztalattal rendelkezett, így sokszor tudott jó tanácsokkal szolgálni. Sok nehéz pillanatomnál volt már mellettem. Sajnos részemről ez a barátság kezdett átalakulni. Egyre több időt fordítottam a megjelenésemre, mikor vele találkoztam, sokkal jobban érdekelt a véleménye, mint másoké. Már nem a barátot láttam benne, hanem a férfit is.

Levetette a kabátját, a cipőjét, én pedig betessékeltem a szobába. Nagy volt a kupi, de ezelőtt este nem volt időm pakolni, szerencsémre őt az ilyen dolgok nem tudták zavarni. Egy fotelt közelebb húzott és leült, én vele szemben, az ágyon helyezkedtem el törökülésben. Túlléptünk a formasági beszélgetéseken (hogy vagy, miért jöttél, mi a gond, illetve a hasonló kérdések megválaszolásán), és elkezdte mesélni az okot, amiért felzargatott. Halványan emlékszem, hogy azt mondta el, hogy nagyon kivan amiért egy jó ideje nincs egy rendes kapcsolata. Nem tudta, miért nem sikerül neki. Megveregettem magam mellett a helyet, hogy üljön oda, mivel szerettem volna megvigasztalni, úgy ahogy ő is tette sokszor. Megöleltem és hagytam, hogy mesélje, ami a szívét nyomja. Rövid idő múlva rám nézett kérdő tekintettel, amit nem tudtam mire vélni. Észre vettem, hogy egy ideje a hátát simogattam, a gerincét. Mint egy védtelen kisfiú, olyan volt. Hirtelen azon kaptam magam, hogy a kezem minduntalan elkalandozott. Már járt a térdén, a nyakán, az arcán, a hajában.
Egyszer csak a pólója alá csúszott, és úgy simogattam a gerincét. Fojtott hangon megkérdezte, hogy mit csinálok. Erre reflexből elkaptam a kezem.
– Jól esett – mondta halkan.