Vannak még csodák

A nap éppen felbukott a látóhatár mögött és vérvörös színével megvilágította az ébredező várost, amikor Rita, az álmok ködös világából közeledett a valóság felé. Mint egy macska, úgy nyújtózkodott és dorombolt a hatalmas ágyban. A kezét lassan, tapogatózva nyújtotta előre, de mély csalódására nem talált semmit. Ezután kinyitotta a szemét és körbenézett a szobában. De nem látott mást, mint az ismerős ürességet. Egyedül volt. Már megint. Nem kellett volna meglepődnie, hiszen számíthatott rá, hogy nem marad a férfi. Mind ezt csinálják. Felszedik, majd együtt töltik az éjszakát, de mire reggel felébred már csak hűlt helyüket találja. " Mind egyformák. Szemét disznók! Ó, mit csodálkozol Rita? Már megszokhattad volna! " Szemét ismét becsukva visszagondolt az elmúl éjszakára és a kiadós jó sexre.

"Legalább ebben nem kellett csalódnod. Lehet, hogy seggfej minden férfi, de legalább jól tudnak dugni. Többségük. " Ezek a gondolatok kergetőztek az agyában, amikor megszólalt a csengő. "Barbara. " Mint akit puskából lőttek ki, úgy ugrott ki az ágyból. Miközben rohant ajtót nyitni, lopva a falon lévő órára pillantott. "Elaludtam! Hogy fordulhatott ez elő? " Az ajtóhoz érve szélesre tárta és elmosolyodva köszöntötte legrégibb és legjobb barátnőjét.

– Szia Barbi! Ne haragudj, de elaludtam. Pár perc és elkészülök. Teljesen elfelejtkeztem róla, hogy ma van a tárgyalás csak, amikor megszólalta csengő, akkor esett le, hogy csak te lehetsz, aki hajnalban csönget!
– Rita, jól vagy? Olyan furcsának tűnsz!
– Jól, persze. Nincs semmi bajom. Vagyis...
– Vagyis, egy újabb hapsi, akivel együtt töltötted az éjszakát, aki reggel szó nélkül kisétált az életedből. Ez a bajod! Igazam van?
Rita csak nézte Barbara arcát. Már 17 éve a barátnője. Hihetetlen... Úgy ismerte, mint senki más. Félelmetes, hogy mennyire belelát a lelkébe, hogy mindig tudja mi a baja...
– Igen. – válaszolta egy nagy sóhaj kíséretében.
– Tudod, ha így folytatod, már csak a pénzt kell elkérned a pasiktól és igazi kurva lesz belőled!
Először, csak a mély, ismerős hangot lehetett hallani, majd a hangot követte a gazdája is, arcán gúnyos mosollyal.
– Te meg mi a fenét keresel itt? Barbi?
– Hát... Ő... Nézd Rita. Az én autóm lerobbant és... hát... megkérdeztem Márkot, nem tudna-e ő elvinni Miskolcra. A tárgyalásra időben oda kell érnünk, különben a főnök őrjöngeni fog.
– És pont "őt" kellett!?