Egyensúlyozás

A szoba közepén négykézlábra ereszkedve várok Rád. Parancsodnak megfelelően semmilyen ruhadarab sincs rajtam, még a megszokott harisnya és a magas sarkú cipőm sem. Csuklóimon és a bokáimon sem feszülnek szíjak. A szemem azonban be kellet kötnöm. Hajam a fejem tetején egyetlen copfba fontam. A várakozás közben a kellemes izgatottság érzése hullámokban fut át testemen. A szememet befedő kendő sötétje, az ég felé meredő, feszülő fenekem csak erősítik ezt a kéjes érzést. Annyira várom, hogy nyíljon az ajtó, hogy végre belépj és foglalkozz velem, az alázatos rabszolganőddel. Múlnak a percek, de nem jössz. Már éppen arra gondolok, hogy megmozgatom tagjaimat, amikor hallom a kulcsod . Azonnal mozdulatlanná merevedek. Hallom, hogy a felemhez lépdelsz, majd megállsz. Nem szólsz egy szót sem.
Először arra gondolok, hogy haragszol rám, de eszembe jut, hogy még nem is üdvözöltelek. Vakon, a lépéseid zaja alapján megpróbálom megkeresni a lábaidat. A második próbálkozásra ajkam a térdedbe ütközik, megtaláltalak! Késlekedés nélkül csókot lehelek a lábaidra. De nem reagálsz, nem szólsz egy szót sem. Már arra gondolok, hogy valaki más áll itt előttem, valaki más lábát csókolgatom. Egy pillanatra megrettenek, de aztán észbe kapok: nem, ez csak is Te lehetsz, hiszen már réges-rég ismerem lépteid hangját. Ismét csókot lehelek a lábaidra, igyekszem olyan gyengéd, olyan alázatos lenni, amire csak képes vagyok. Jutalmam nem marad el. Rám parancsolsz, hogy négykézláb másszam utánad. Teljesítem a parancsodat, bár így, bekötözött szemmel ez nem is olyan egyszerű dolog. A hangok alapján tájékozódva próbálok utánad menni. Rosszul tájékozódom a sötétben, de úgy érzem körbe-körbe vezetsz.
Végül megállsz, én is megtorpanok, és izgatottan várom a folytatást. Parancsodra felállok és a hátam mögé tartom a kezeimet. Kötelet csavarsz az egyik könyököm köré, majd erősen pattanásig feszítve a karomat a két könyököm egymáshoz fűzöd. A fájdalom felkészületlenül ért, méltatlankodva felkiáltok. Az eredmény nem marad el, szinte azonnal a számba kerül a gag ball. Tudom, megzavartalak, hiszen nekem engedelmesen kellett volna várakoznom, amíg meg nem kötözöl, amíg nem részesítesz abban a kegyben, hogy figyelmedet teljes egészében felém fordítod.