Tengerpart

Sétálsz a tengerparton, finom korai vacsora után, szemed a távolba mered, figyeled az óceánt, hallgatod a víz moraját. Elfekszel az alkonyatba burkolózó ég alatt a parton és figyeled, ahogy barátnőd lassan sétál ki a tengerből, látod, ahogy libabőrős lesz a karja, aztán a melle köze, majd a combjai és akkor már el is fekszik melletted.

Szegény a nap utolsó sugarainál szárítkozni próbál, de egyre inkább csak fázik, hisz nem verőfénynél hevertek a parton. Lassan átöleled, magadhoz húzod és egyáltalán nem zavar, hogy vizes bikinije téged is összevizez: ez legyen életed legnagyobb problémája. Gyengéden simogatod a hátát, érzed minden pórusát, azt, ahogy lassan kezdi elveszteni libabőrét és tenyered nyomán egyre forróbb lesz bőre. Az ő keze is megindul félig kigombolt inged alatt. A te kezed egyre lejjebb és lejjebb kalandozik, már bikinije szélét simogatod, de tudod, van időd, nem sietsz. Lassan visszatérsz a hátához, és melltartója kapcsolójánál babrálsz, de még mindig vársz, és nyakszirtjét masszírozod ujjaiddal, de egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis inkább visszatérsz háta közepéhez, a melltartó csatjához, és – a rutinnak hála – a csat fél másodpercen belül megadja magát, mire te kedvesed vállait kezded simogatni. Persze szemtelenül, hisz pántja egyre lejjebb és lejjebb kerül. Kedvesed is részt vesz a játékban, és keze kalandozik mellkasodon át, (pók) hasadon keresztül sortod széléig és vissza, és ezt az utat járja végestelen-végig.

Türelmes vagy és lassan csúsztattad le kedvesed melltartópántjait, persze hátát sem hanyagolva. Közben, kedvesed a tettek mezejére lépvén lekapja magáról az immáron csak akadályt képző ruhadarabot, és te megpillantod szabályos épp tenyeredbe illő melleit, amiről számtalan szép emlék jut eszedbe. Lassan és becézgetve érinted meg eme idegvégződésekben ezüstérmes területet. Érintésed pillanatában apró sóhaj hagyja el barátnőd ajkát, melyre te felbátorodván kezded simogatni, majd lassan lágyan masszírozni a női test talán legszebb pontját.