Mindennapi történet?

A fiatalember várakozással vegyes izgalommal állt a pályaudvaron, a vágány végénél, és nézte a szerelvényről leszálló utasokat. Akkor látta meg csak húgocskáját, amikor már karnyújtásnyira ért.

– Angyalkám! – kiáltotta, és a következő pillanatban a lány már hátizsákostól a nyakába ugrott, megpuszilta, és így vitette magát testvérével. Amint eltávolodtak a tömegtől, letette a földre, majd megpörgette húgát. Had lássam, mennyit szépültél? – kérdezte, mintha egy heti változás valóban látható lenne.
– Nézd meg magad! – húzta ki magát a lány. – De mi az a meglepetés, amire utaltál a múlt héten? Elárulod?
– Majd meglátod! Emlékszel, belőlem sosem tudtad kicicáskodni.

A hátizsákot a fiú vállán átvetette, és kézen fogva mentek a villamoshoz, közel órás útjukra, egy régi lakótelepre.

Ez is olyan lakótelep volt, mint a tárogatószó: csak messziről és sötétben lehet elviselni. A házak pedig, mint a nap, rájuk se lehet nézni!

A lakótelep rengetegében, a látszólag egyforma házak között mentek beszélgetve, amikor egy ház elé értek a fiú eltakarta társa szemét.

– Most hunyd be a szemed, majd szólok, ha kinyithatod! – mondta, és szófogadó húgát bevezette a házba.

Liftbe szálltak, felemelkedtek, majd a vállánál irányítva egy ajtóhoz vezette a becsületesen és görcsösen szemét becsukó lányt.

– Kinyithatod. Nézd meg! Ez a meglepetésem! Megvettem! Nincs egy fillér adóságom sem! – mutatott az ajtón lévő névtáblára.

A fiú minden tartalékát felhasználva megvásárolt egy kis lakást. Bútort egyelőre lomtalanításkor szerzett. A házba olyan elégedetten és büszkén vezette húgát, mintha legalább is egy palotája lenne. Ha meggondoljuk, egy hat pedagógus házaspár legnagyobb (a szülők anyagi segítsége nélkül) óriási teljesítmény volt diploma átvétele után három év alatt. Szülei egész életüket szolgálati lakások sorában élték.

Angéla (a családnak Angyalka, vagy Angi) jogosnak érezte Pali büszkeségét. Amíg Pali kinyitotta az ajtót, nyakába ugrott, és boldogan osztozott az örömben. Pali, a nyakában lógó lánnyal lépett át a küszöbön.

– Mutass meg mindent! – kérte, és bár női szemmel borzalmasnak találta a berendezést, de vigyázott, nehogy elrontsa Pali örömét.

Pali végig vezette Angit az egyszoba-étkezőfülkés lakáson, és a kiültek a falatnyi erkélyre. Itt valóban csodálatos látványt nyújtott a Budai Hegység mögött lenyugvó naptól ellenfényes panoráma.