A Sailsbury család 1. rész - A család legkisebb tagja

Ez a történet igyekszik bemutatni egy átlagos amerikai család életét, egy éven keresztül olyan nézőpontból, ahogyan azt még talán soha nem láttuk.

A Sailsbury család egy átlagcsaládnál kicsit talán jobban élő de a felső réteghez semmiképpen sem tartozó négygyermekes família. Az édesapa Adam, aki egy minisztériumban dolgozik, felesége Anna, aki pedig egy kisvállalkozásban üzletkötő, szintén középosztálybeli szülők gyermekei, ezért egymásra találásuk is hétköznapinak mondható. Gyermekeik sorában a legidősebb Katie (26), nálánál két évvel fiatalabb Jasmin (24), őt pedig az ifjú Gabe (21) követi. A sor legvégén pedig a még Gabe-től is 5 évvel fiatalabb Martha volt található. A család egy kisváros külvárosi részen Lovewoodban lakott. Még a gyerekek fiatalok voltak, amikor átköltöztek ide, de az itt eltöltött tíz év alatt már teljesen megszokták az új környezett. A szülők jóban voltak a szomszédokkal és látszólag a hétköznapok is úgy teltek, mint egy átlagos amerikai családnál...

Egy szép januári estén nagyon hideg volt. A kis Martha szülinapját ünnepelték. Együtt volt az egész család. Az alkalom végére a torta is előkerült és a kis Martha, aki aznap ünnepelte 17. szülinapját nagyon meghatott volt. Martha nagyon szép és igen vékony lány volt. Vöröslő haját szinte mindenki irigyelte csakúgy, mint a karcsú derekát. Ajkai szépen kerekedtek ki, de mégis mindenkit a szemével fogott meg. Egyetlen pillantással és képes volt bármelyik fiút megszédíteni akár az iskolában akár az utcán. Az ünnepség nem tartott soká. Mindenki igyekezett fel a szobájába, mert másnap vissza kellett rendeződni a hétköznapok sűrű szürke ködébe. Kora reggel minden a megszokott rendben történt. Mindenki ment a dolgára, s délután, ahogyan általában, most is először a kis Martha ért haza először. Nem volt otthon senki. Együgyűségében körbe sem nézet, hanem kapkodta a lábait fel az emeletre (ahol a négy testvérnek volt a szobája), s már le is huppant a saját székére matekot tanulni, mert másnap dolgozatot írtak belőle. Sokszor, ha nincs kedve tanulni, akkor az egyik kezét a bugyijába szokta süppeszti, hogy ezzel elterelje a figyelmét az óra mutatójának egyhangú ketyegéséről. Ezúttal is így történt.