A Sailsbury család 1. rész - A család legkisebb tagja

Ez a történet igyekszik bemutatni egy átlagos amerikai család életét, egy éven keresztül olyan nézőpontból, ahogyan azt még talán soha nem láttuk.

A Sailsbury család egy átlagcsaládnál kicsit talán jobban élő de a felső réteghez semmiképpen sem tartozó família. Az édesapa Adam, aki egy minisztériumban dolgozik, felesége Anna, aki pedig egy kisvállalkozásban üzletkötő, szintén középosztálybeli szülők , ezért egymásra találásuk is hétköznapinak mondható. sorában a legidősebb Katie (26), nálánál két évvel fiatalabb Jasmin (24), őt pedig az ifjú Gabe (21) követi. A sor legvégén pedig a még Gabe-től is 5 évvel fiatalabb Martha volt található. A család egy kisváros külvárosi részen Lovewoodban lakott. Még a gyerekek fiatalok voltak, amikor átköltöztek ide, de az itt eltöltött tíz év alatt már teljesen megszokták az új környezett. A szülők jóban voltak a szomszédokkal és látszólag a hétköznapok is úgy teltek, mint egy átlagos amerikai családnál...

Egy szép januári estén nagyon hideg volt. A kis Martha szülinapját ünnepelték. Együtt volt az egész család. Az alkalom végére a torta is előkerült és a kis Martha, aki aznap ünnepelte 17. szülinapját nagyon meghatott volt. Martha nagyon szép és igen vékony lány volt. Vöröslő haját szinte mindenki irigyelte csakúgy, mint a karcsú derekát. Ajkai szépen kerekedtek ki, de mégis mindenkit a szemével fogott meg. Egyetlen pillantással és képes volt bármelyik fiút megszédíteni akár az iskolában akár az utcán. Az ünnepség nem tartott soká. Mindenki igyekezett fel a szobájába, mert másnap vissza kellett rendeződni a hétköznapok sűrű szürke ködébe. Kora reggel minden a megszokott rendben történt. Mindenki ment a dolgára, s délután, ahogyan általában, most is először a kis Martha ért haza először. Nem volt otthon senki. Együgyűségében körbe sem nézet, hanem kapkodta a lábait fel az emeletre (ahol a négy testvérnek volt a szobája), s már le is huppant a saját székére matekot tanulni, mert másnap dolgozatot írtak belőle. Sokszor, ha nincs kedve tanulni, akkor az egyik kezét a bugyijába szokta süppeszti, hogy ezzel elterelje a figyelmét az óra mutatójának egyhangú ketyegéséről. Ezúttal is így történt.