Házinyúlra nem lövünk? És ha támad?

Réges-régen, valamikor még az első olajárrobbanás előtt, amikor a gépkocsivezetők 40 fillért kértek egy liter gázolajért.
Ekkoriban mi egy mesebeli országban éltünk, hiszen szinte minden hol volt, hol nem volt!

Ekkor volt az a vicc, hogy mit választ az okos ember a túlvilágon: szocialista poklot, vagy kapitalista mennyországot.
Természetesen a szocialista poklot! Hiszen, a kapitalista mennyországban minden tökéletes, ezért unalmas. Bezzeg a szocialista pokolban hol üst nincs, hol víz nincs, hol nem ég a tűz, de ha véletlenül minden lenne, akkor értekezletet tartunk!

Ekkor, még a létező szocializmus idején megindult a vidék iparosítása. Építettünk mi gyárat a puszta közepére is (igaz, hogy csak a nyersanyag, a szakember és a továbbfeldolgozó kapacitás hiányzott).

A diplomás munkanélküli ismeretlen fogalom volt. A diplomához kaptál egy papírt:

Kedves Elvtárs/nő!
Értesítelek, hogy f. év augusztus 1-én 8 óra 00 perckor jelenj meg a NN vállalat (pontos cím) személyzeti osztályán.
X. Y.
a kari KISZ Bizottság titkára.

Ez nagy előrelépés volt, mert előre megírhattuk, hova szeretnénk menni, és lehetőleg figyelembe is vették. Korábban – véletenszerűen – a minisztériumokban osztották a munkahelyeket.

Szerencsém volt, alig félóra utazási távolságra kaptam állást, ráadásul egy akkor létesülő gyárban. Szakmailag határtalan lehetőségek előtt álltam. Amikor beléptem én voltam a tizedik diplomás. Vezető káderek még csak-csak voltak, de a szakmunkásokat, és általában a munkásokat mi neveltük ki. Gondoljátok el, az ekéhez, fejszéhez szokott kezet és agyat hónapok alatt neveltük át mondjuk az izotópos vastagságmérő használatára.
A "város" valójában egy óriás falu volt, bár akkoriban évente legalább tízezer ember költözött be.

Kezdetben műszaki ügyeletet is adtunk kicsiny gyárunkban. Egy-egy intézkedésre jogosultsággal (és ismeretekkel is) rendelkező mérnök délután 16 órától másnap reggel nyolcig ügyelt. Legtöbbször említésre sem méltó események történtek csak, de néha nagyon fontos volt egy döntésre képes és jogosult jelenléte. Az ügyeleti rendszer megszűnése a folyamatos munkarendre áttérésünkkel és a nősülésemmel egy napon történt. Oksági kapcsolat csak az előbbivel volt kimutatható.
A gyárat a város szélén, egy kb. 30 hektáros lucernaföldön építettük fel. A porta két oldalán voltak az adminisztrációs, a minőségellenőrzési és fejlesztési részlegek, irodák, laborok, MEO, kisüzem. A fejlesztési részlegnek saját öltöző-zuhanyozója is volt.
Az ügyeletem alatt lehetőleg a saját helyemen, a laboratóriumban, lévő irodában dolgoztam, mindig volt mit tennem.

Abban az időben még országosan volt vízhiány, egy-egy kánikulai napon még a budai házak első emeletére sem tudott felgyalogolni a víz.
Városunkban akkor építették az új vízművet, a teljes kapacitását majd csak karácsonyra érte el. Azon a nyáron nagy kánikulához szárazság társult.

Egyszer egy ilyen vízhiányos hétvégén voltam ügyeletes, erről szeretnék megemlékezni.

Várhatóan egy eseménytelen hétvége előtt álltunk. A gyárban szabad szombat volt, ezért pénteken kezdtem az ügyeletet.

Szombat délelőtt egy kolléganő Petra (eredetileg fiz-kémes tanárnő, akkor MEO csoportvezető) keresett fel, és kérte, engedjem meg, hogy hajat mosson. Akkora volt a vízhiány, hogy a mosodák más városba vitték át a ruhát. Az egész városban több mint egy hete a lajtoskocsiból hordják a vizet. Már a fák kezdtek szaladni a után! Megértettem gondját, beengedtem a labor földszinti öltözőjébe.
Bement, a behajtott ajtón át hallottam vidám hangját, ahogy szappanozás közben énekelt, amikor hörgések közben elállt a víz. Kis idő múlva, egy törölközőt magaköré terítve, sírva jött ki az öltözőből.

Segíts, Laci! Eddig csak koszos voltam, de mostmár szappanos, illetve samponos is vagyok. Nem tudsz valamit segíteni? Máris rámszáradt!
Annyira esendő volt, ahogy napozástól kreol bőrére fehér foltokban száradt a hab. Haja részben habos, részben nyirkos tüskéket mutatott. Legszívesebben nevettem volna.

Hát Petra, vizet – névadómmal, szent ellentétben nem tudok fakasztani, de mindjárt körülnézek, mennyi tartalék maradt a hétről.

Láttam, hogy a vízdesztillációs készülék még a biztonsági tartályról kap hűtővizet. A gyűjtőben lehetett néhány vödörnyi testmeleg víz. A labor ajtaja kívülről csak kulccsal volt nyitható, behúztam hát, és oda hívtam a desztillátor szobába.

Ami ebben a kis hordóban van, azt ajánlhatom fel. Ennyit használhatsz el. Mi is egész hétvégén gyűjtögetjük, másként lassan dolgozni sem tudunk. Itt van egy kád – mutattam egy kármentőt – ebbe állj be, és a locsolókannával zuhanyozhatsz.

Összekészítettem minden szükséges dolgot, és kimentem.

Gyere vissza Laci! – szólt utánam – Nem tudok így megmosdani. Lágyszíves te locsoljál, mert egyedül nem megy!

Visszaléptem, és láttam, immár teljes mezítelenségében áll a kármentőben. A meleg miatt a köpeny alatt csak egy pantallót viseltem. A fehér pantallómat levetettem, csak a köpeny maradt rajtam.
Amíg locsolgattam, közvetlen közelről néztem hibátlan testét, teljesen felizgultam, merev szerszámom kibújt a laborköpeny gombolásánál. Egyre nehezebben kaptam levegőt, ahogy illegette-billegette előttem magát, az már közel járt az . Azt éreztem, minden vérem egyetlen helyre tódul, egyre nehezebben tudtam gondolkozni.
Amikor aztán kicsit berogyasztotta térdeit, terpesztve előre hajolt, hogy a lábszárát is lemossa, a szemérme feltárult, a rése annyira megnyílt, hogy a hüvelybemenetet is megláttam. Ez már sok volt, hiszen egy karnyújtásnyira állt előttem egy kívánatos meztelen nő, egy éve nem voltam már nővel, és ő mindenét nekem. Arasznyi távolságból megcsapta orromat a felizgult, szeretkezésre kész nő szemérmének illata.
Agyamat elborította a lila köd, csak a nedves, kitárult vulváját láttam. Mögé léptem, egy mozdulattal célra tartottam fegyveremet, alkarommal megtámasztottam csípőjét, minden előkészítés nélkül belöktem, és durván elkezdtem baszni. Amit tettem arra nincs, nem illik a finomabb megfogalmazás. Teljes erővel, nem törődve a partnerem érzéseivel, szinte állati módon dugattyúztam. Csak a saját kedvemre gondolva, melleit gyúrogattam, majd, megszorítottam combjainál a fenekét, szétfeszítettem, hogy mélyebbre hatoljak, egy hatalmas lökés után telespricceltem a hüvelyét. Egy kicsit megálltam, megkerestem a csiklóját, és addig simogattam tovább folytatva – immár lassabban – mozgásomat, amíg nem élvezett el ő is. Ekkor kicsúsztam lankadt szerszámommal belőle.

Lassan szállt el a köd az agyamról. Mostmár tudtam gondolkozni. Vártam a reakcióját, egy pofont, de legalább is a felháborodást.

Meglepetésemre szembe fordult, két karjával átölelte a nyakam és megcsókolt. Még fel sem ocsúdtam, amikor letérdelt, leöblítette szerszámomat, és körbe csókolta. Ezután leguggolt és megmosta magát.

Végre megtetted! Este nyolckor jön meg a férjem vonata, addig még legalább két orgazmus jár nekem, de már a heverőn! – mondta, és húzott magával.

Estig bőséggel teljesítettem igényét.

Késő délután még a víznyomás is visszatért, lezuhanyozhattunk. Csókkal búcsúztunk, de fogalmam sem volt, hogyan tovább.

Hétfőn reggel jött a hír, Petra katonatiszt férjét előléptették, elhelyezték, a HM hivatalból intézkedett a feleség áthelyezéséről is.

A következő hétvégén a tiszti klubban búcsúztunk végleg Petráéktól. Táncoltam Petrával, majd a tánc szünetében tudtunk egy pár szót váltani:
Már régen kívántalak, kerestem az alkalmat egy szeretkezésre. Pénteken megtudtam, hogy szinte csak órák maradtak megszerzésedre. Eszembe jutott a beosztásod, a vízhiány jó ürügy volt. Éva mesélte, hogy gyűjtögetitek a vizet éjjelente. Amikor locsolgattál, direkt pucsítottam feléd, már régen akartam azt az aktust.

Szép emlék lesz nekem, remélem neked is, de folytatás nem lehet.