Cím nélkül

Ülök egy magas támlás széken egy tükrökkel teli szobában. Talpig gumiban. Velem szemben ott áll egy domina. Totál gumiban, maszkban. Kezeiben kötél, szájpecek, bilincs, stb. Oda lép hozzám. Nem szól egy szót sem csak hidegen néz egy ideig. Aztán mögém lép. Erős kezeivel a szék mögé feszíti a karom és össze bilincseli. Szerencse, hogy vastag bőrkesztyű van rajtam, mert igen rendesen megszorítja. Ezután elő vesz egy bőr maszkot. A fejemre húzza, és hátul szorosan összefűzi.
Nem látok semmit csak a szám van kint. Hallom, ahogy a kötelekkel matat, majd elkezdi összekötözni a lábaimat. Először a térdemet utána a bokámat kötözi össze.
Most megállt. Hallom, ahogy körbe jár. Hidegtekintetét a bőr csukja alatt is érzem. Valami fémes zajt hallok. Majd a péniszemre helyez valamit, valami fém karíkát. Még éppen időben ahhoz, hogy felálló férfiasságom beleférjen. De már szorítani is kezdi, ahogy egyre több vér tódul bele.
Majd újra folytatja a megkötözésemet.
A szamba szorít egy nagy golyót, amit egy bőr szíjjal hátul szorosan összecsatol. Bokámhoz újabb kötelet erősít. Alul középen áthúzza, és a tarkómon összecsatolt bőr szíjhoz erősíti. A fejemet alig tudom mozdítani. Közben a kéjes érzéstől a dákom egyre irtózatosabban kezd feszülni. További kötelekkel a felső testemet is székhez kötözi. Ez a nő érti aztán dolgát. Már egy porcikámat sem tudom megmozdítani, és még nem fejezte be. Még a lábujjaimat is összeköti. A két kezemre valamiféle zacskót húz, és a csuklómra erősíti úgy, hogy a kezemet ököltartásba kell tartanom. Felső testemet olyan alapossággal kötözi a székhez, hogy már levegőt is csak nehezen kapok. A fejemre valami bőr pántokat helyez és érzem, hogy jobbra és balra kiköti valamihez. Ez az érzés, hogy testem minden porcikája gumiban és kötelékekben "vergődik " a hetedik mennyország érzését jelentik számomra. A dómina még mindig nem szól egy szót sem. Lassan a vállamra teszi a kezét. Közelebb jön. Egész közel. Érzem forró leheletét. Majd átteszi a lábát rajtam és ráül a combomra, úgy, hogy a dákomat felnyomja a hasamra. Annyira feszül, hogy majdnem eltörik. A jobb kezével elkezd játszani vele. Már nyöszörgök a kéjes fájdalomtól. Azt kérdezi – Fáj? – . Választ nem is vár. Tudja, hogy nem is tudnék válaszolni. Keze egyre és egyre gyorsabban mozog. Úgy érzem, nem bírom tovább, amikor egyik pillanatról a másikra meg áll. Le száll rólam, kapok egy hatalmas pofont, és azt mondja – Még nem! Majd később. Hallom, hogy elmegy.