Próbáltátok már hármasban?

Próbáltátok már hármasban? Mi már igen. Sőt, már rá is szoktunk a többes szexre. Ez nem nehéz. Akkor tűnt fel először, hogy mennyire élvezzük a férjemmel, ha figyelnek bennünket szeretkezés közben, amikor nyaraláskor a szomszéd erkélyről áthajoló fiatal fiú nézett bennünket, miközben élvezkedtünk. Halkan súgta oda András, a férjem, hogy lassan nézzek oldalra, ne túl feltűnően. A kis klapec dülledt szemmel hajolt át az erkély elválasztó falán. Nézte férjem testét, és álló nagy szerszámát, és nézte a tátongó puncimat. Mindketten harminc körül járunk, épp elég ideje vagyunk már együtt, hogy egy kis extra feldobja a szexuális életünket. András magas, rövid hajú, és kb. olyan 16 centis borotvált farka van. Sajnos tényleg nem túl nagy, de nem számít, én ilyennek szeretem. Én alacsony, nagy keblű, és formás csípőjű vagyok, kicsit szélesebb fenékkel a kelleténél, bár a férfiak azt mondják, hogy ez pont így jó. Nekem is rövid, sötétvörösre festett hajam van, és a puncim totál borotvált.
Na, szóval a kis fickó lesett minket, szerintem tán még a kis farkát is verte, de valahogy egyáltalán nem sajnáltuk tőle ezt az örömöt (bár szívem szerint szívesen néztem volna közben), sőt, óriásit szexeltünk, teljesen megvadulva, újabbnál-újabb pózokat találtunk ki, élvezve a figyelő tekintetet. Úgy szoptam, mint még szinte soha, és mint valami pornószínésznő, a végén a számba élveztettem a szerszámot, amit addig még nem tettem meg senkinek. Nem tudtunk betelni a gyönyörrel.
Ezek után a nyaralás maradék napjait végigkeféltük, lehetőleg hangosan, hogy meghallja a srác, és nézzen minket. Néha szex közben már ott tartottam, hogy mindjárt áthívom, hadd nézzen minket közelebbről, és hadd vegyem el a szűzességét. Ezt szeretkezés közben megsúgtam a férjemnek, aki csillogó szemmel helyeselt, neki is nagyon tetszett volna, de aztán mégsem tettük meg, hisz ki tudja hány éves lehetett, tizennégy, tizenöt?
A nyár véget ért, mi pedig itt álltunk egy "figyelő szempár" nélkül, ami pedig annyira feldobta az életünket. Próbálkoztunk sokfélével aztán, autóban, természetben, és még pár helyen, ahol esetleg láthatnak minket, de exhibicionizmusunk kielégületlen maradt, hiszen nem tudtuk biztosan, néz-e valaki bennünket a bokrok mögül...