Test, lélek, takaró, ábrándos való...

Napok óta éget a meleg, fülledő hőség, egyedül a családi házban, akár a pók ingatag hálójában, lesem szinte bambulok rá a sarokban. Közben a vízzuhatag omlik rá testemre, minden cseppje kincs most, hűsítő ölelése szinte borzoló, s egyben nyugtató. Percek a csendben, de mégsem egészen, hisz szobámból szűrődik be a zene. Way Out West – Melt – je.
Olvadás, nos én is olvadok, a zuhany alatt lélektáncot járok, gondolatok születnek, tévelyednek, érzések előtörnek.
Tusfürdő csorog tenyerembe, majd szétoszlatva a testre, tűz, ami perzsel, élénkítő energia, micsoda hablaty duma, de ez van ráírva az átlátszó flakonra.
Testemnek jólesik, illatos köntösbe burkolózik, ahogy kezeimmel eloszlatom, szinte magamat simogatom, majd csutakolom. Hol itt, hol ott, letisztulva ácsorgok, picit még várok, lecsorgó vízcseppek hangját hallgatom. Koppannak, mintha az egész házban hallani lehetne, ahogy a tálcán földet érve, fülemben csengve, majd folyva a lefolyó peremére elillannak, az olvadó zenét kísérve.

Fülkét nyitok, törölköző után matatok, aztán magamhoz veszem, s félig megszárítom testem. Elindulok vissza szobám felé, mezítelenül vissza a melegbe, a levegő változatlanul nem hűlt le. A ventilátor kettes fokozata, újból testem simogatja, borzolja jólesően, itt a kánikula tengerben, ágyamon elterülök, combom közé gyűrve a takarót, pihenni próbálok, elengedve magam magamnak, az agyi hullámoknak. Elképzelt ölelés, bizonyos női érintés, igen azok a nyakamat átkaroló kezek, puha ajkak, amik számhoz érnek, már ettől merevedek, pedig csak elég lenne így arcát lesve eltévedni az álomködbe, de a férfi ösztönök működnek, nyughatatlanul elő – elő törnek, szinte vágyakozva könyörögnek a további képekért melyeket agyam közvetíti, behunyt szemmel mégis magam elé vetíti. Combja combomhoz ér, keze mellkasom érinti, lágyan kényezteti, cirógatón bizsergetve kívül, s belül egyaránt. Játszadozva siklik végig hasfalamra, egyik ujjával köldököm szélét tapintva, elhúzva alatta, felette, bele, bele érve. Halk sóhaj, aztán az ajakba harapós kellemes bujaság, fogak ajkamat húzzák, én is harapnék, ugyanazt a lágyat vissza, kérlelő tekintetet árasztva.