Any Kind of Fun - Sinner

Kevin kicsit magányos volt ezen a nyári napon. A hittantábor nem volt ugyanaz Melinda nélkül, még talán egy hete sincs, hogy hazament. Még két hét, míg újra jön és odafut hozzá és... itt lesz. Mást mit is tehettek volna, ez egy vallásos tábor mit szólnának hozzá, ha önfeledt ölelkezésbe kezdenének, netán csókolóznának. A szeretkezés még csak szóba sem jöhet. Már öt éve ismerik egymást, de együtt még csak egy fél éve vannak. Szereti őt, talán évek múltán el is veszi, lesz egy kis házuk ezen a környéken, olyan szép itt, s gyerekek, akik szintén eljönnek majd ebbe a táborba, persze, csak ha Isten is úgy szeretné.

Besétált a szobába, ledőlt az ágyra, az ebédre gondolt, majd a vacsorára, ahol újra és újra akarata ellen egy lányra tévedt a szeme. Fura lány, hosszú sötét haja volt, feketébe járt és oly sokszor magányosan. Minden gondolata Melinda körül forgott, de újra és újra ránézett a lányra. A lány fel se nézett a tányérjáról, csak mosolygott, talán tudja, hogy egyszer – kétszer ránézett?
Éjszaka nem tudott aludni, hiába próbált, nevek, szemek, mosolyok és fantáziák keringtek befejezetlenül a fejébe. A szoba előtti padot gondolta ki annak a helynek, ahol kicsit kiszellőztetheti a fejét.
Egy pillanatra elállt a lélegzete, amikor meglátta, hogy foglalt a pad, hajnali ötkor! És pont Ő, a hosszú, sötét haj most két oldalt be volt fogva. És a nagy szemek ránéztek, ugyanolyan mosolygósan.
– Na mi az, szépfiú? Esti séta? – húzta összébb magán takaróját.
– Nem tudtam aludni.
– Én sem. Na, gyere, ülj le! – csúszott arrébb a padon.

Zavarban volt, szerencsére a sötét eltakarta piros arcát, csak ültek csendben. Mondania kéne valamit, de semmit nem tudna.
– Hányadszorra vagy itt? – kérdezi Ő.
– Huh, olyan sokszor voltam már itt, hogy el sem tudnám mondani – már szidta is magát a válaszért, de Ő elmosolyodott.
– Akkor nagyon szerethetsz itt lenni
– Ohh, igen. S te; neked hányadik éved?
– Én nem vagyok annyira régi itt, mint te.
– Értem. És tetszik?
– Persze. Jó a társaság – újabb csönd nem tudta mire vélni a lány válaszát, hisz legtöbbször egyedül volt. Újra csönd állt be.
– Neked melyik a kedvenc igeversed? – próbált kommunikálni. (A vallásról tudott mesélni)
– Nincs.
– Hmm...
– Ateista vagyok – Kevin meglepődött.
– Akkor hogyhogy itt vagy?
– Kíváncsiság, érdekel a vallás, az emberek.
– Értem – csönd, nagy sóhaj, az ég csillagokkal teli.