Egy tipikus eset

Melindának hívnak. A sztori, amelyet olvashattok, a hetvenes években történt. Történetem, úgy is mondhatnánk a tipikusan balszerencsés sorsú lány esete. Sokáig nem akarok ezzel fárasztani senkit, mert tudom, hogy volt olyan, akivel sokkal rosszabbak is megtörténtek, mint velem.

Apám sajnos otthagyta anyámat és az egész családját; lelépett egy kubai vendégmunkás macával valahová külföldre – ahonnan soha nem jött se egy telefonhívás se egy levél. Anyám négy évig élt "egyedül" azaz férfi nélkül. Így hárman laktunk egy újszegedi lakótelepi lakásban anyámmal és az öcsémmel. Aztán anyám megismerkedett egy új férfival, aki jó tíz évvel volt fiatalabb őnála. Pali rendes pasinak tűnt elsőre – és úgy látszott, hogy anyámat is szereti és öcsémmel bennünket is elfogad. Örültünk, hogy anyánk végre talált valakit – hiszen még ő sem öreg, hogy csak az emlékeinek éljen. Jó egy évig szinte semmi probléma sem volt közöttünk éltünk békességben. Akkoriban középiskolás lány voltam, gimnáziumba jártam és elég jól tanultam. Tanári pályára készültem és szép reményeim és esélyeim voltak arra, hogy felvesznek a szegedi egyetemre. Aztán persze sajnos a sors mégis közbeszólt... Negyedikes voltam, amikor elkezdődtek a problémák. Gondolom mindenki sejti, hogy mi is volt az? Hát igen. Pali viselkedése egyre furcsább lett. Szép fiatal lány voltam, gesztenye barna hajjal, szép barna boci szemekkel, táncos mivoltomnál fogva szép formás lábakkal és fenékkel, kemény cicikkel. Pali szemet vetett rám.

Tizennyolcadik születésnapomat nagyszüleim házában családi körben ünnepeltük. Persze a család férfitagjai mint úgy általában mindig, most is jócskán felöntöttek a garatra – közöttük Pali is. Amikor este kimentem az udvarra levegőzni, Pali utánam osont és a kertben elrejtőzött egy jázminbokor mögé. Azt hitte, hogy nem veszem észre, nem is adtam tanújelét annak, hogy látom őt. Majd lopva a jázminbokor felé pillantottam és azt vettem észre, hogy ritmikusan jár a keze. A halvány lámpafény megvilágította kissé, és akkor elősejlett merev hímvesszője, amint megmarkolja és ütemesen veri. Tompa hörgéssel el is élvezett, felhúzta a sliccét és visszament a házba. Ezek szerint felfigyelt rám, gondoltam. Ha szegény anyám tudná...! Végül is csak egy ártatlan maszti, meg aztán be is volt csiccsentve... könyveltem el magamban. Csakhogy a sztori Palival itt nem ér véget.

A szexről még annyit, hogy tipikus városi bakfisként vesztettem el a szüzességemet tizenöt éves koromban egy építőtáborban. Egy harmadikos fiú a néptáncegyüttesből nagyom rám izgult és egyik este beosont a sátramba. Mivel Laci egy elég jóképű magas srác volt, nem is ellenkeztem, hát hagytam, hogy megtörténjen – és megtörtént, átestem a tűzkeresztségen. Nem volt rossz, bár tarthatott volna egy kicsit tovább. Laci hangos nyögéssel élvezett el jókora adag hímmagot lőve a hasamra és a melleimre. Ekkor láttam és éreztem először ezt a furcsa illatú, tejszerű, sikamlós és ragadós folyadékot.

Szóval Palira visszatérve: sokszor vettem észre, hogy ha közelében vagyok, gyakran domborodik ki a nadrágja. Egyik alkalommal, amikor fürdés után jöttem ki a fürdőszobából, az ajtó mellől lábdobogásokat hallottam, a hálószoba irányába. Biztosan már megint kukkolt! És ki tudja hányszor csinálta még, amikor nem vettem észre. Kezdtem nyugtalan lenni. Pali hajt rám, ez már egyre biztosabb. Néha szokatlanul kedves volt velem. Táncpróbák után gyakran hazavitt kocsival. Arra célzott, hogy egy ilyen lány, mint én védtelen egy ekkora városban. Ó a képmutató!

Egyik héten aztán anyámnak el kellett utaznia Budapestre munkaügyben. Öcsémmel és Palival így maradtunk hármasban. Ezt várta csak a gazember! Öcsém a heti három kézilabdaedzése végett igen későn ért haza, Pali ellenben már kora délután itthon volt. Egy délután beállított a szobámba.

– Szia Melinda! Látom, hazaértél! Mi újság volt a suliban?... és hasonló sablonos kérdések, feleletek váltották egymást.

Közben figyeltem a kéjsóvár tekintetét. Láttam a gerjedelmet a szemében az egyre fokozódó kéjvágyat. Ott állt a csukott ajtó előtt, hátratett kézzel

– Egyik táncpróbára még a vége előtt beértem, és figyeltelek, milyen szép a mozgásod! Nagyot nyelt és sóhajtott. Láttam a nadrágja duzzanatát.
– Nagyon szép tested van! Annyira kecses... ah! és elindult felém.

Én az ajtó felé rohantam, de az már zárva volt és a kulcs már ott lapult Pali zsebében. Az ajtó be volt zárva és láttam, hogy nincs menekvés. Csak délután három óra van, az öcsém este hét előtt nem ér haza, a lépcsőházi szomszédok pedig még dolgoznak – senki sem hallja meg a kiabálást!. Próbáltam kiszabadulni Pali alól, de ő volt az erősebb, Csíptem, rúgtam, karmoltam, a combjaimat szorosan összehúztam. Pali a nadrágját térdig lehúzta és ott meredezett előttem a szerszáma.

– Gyere, te kis ribanc! Mit játszod meg magad kis kurva? Tudom, hogy szereted a faszt, ne is tagadd!

Majd egyre durvább lett. Jó pár pofon lekevert, a számat betömte, a combjaimat szétfeszítette. És belém hatolt. A karjaimat lefogta, moccanni sem tudtam alatta. És belém vágta a farkát, majd zihálva elkezdett kúrni. Körülbelül öt percig gyalult, majd vadállati üvöltéssel belém élvezett. Az állatja! Én akkor még nem szedtem fogamzásgátló tablettát. Ettől az állattól még gyerekem is legyen? Soha! Valahogy nagy sikerült a zsebkendőt kitépni a számból és bőgve ordítottam: – Engedj ki a fürdőszobába, te állat! Berontottam és a zuhanyzóban erős vízsugárral mosni kezdtem a hüvelyemet, hogy kimossam az ondót ami sajnos elég bőséges patakban folyt belőlem a combjaimon. Pali meg utánam üvöltött, hogy egy kis ribanc vagyok, meg hogy én fogom a rövidebbet húzni. Szinte sokkhatás alatt voltam. Minden porcikám remegett és nem tudtam a sírást abbahagyni. Azon a héten beteget jelentettem és nem mentem iskolába. Alig vártam, hogy anyám hazajöjjön, hogy mindent elmondjak neki. Csak ez az arcátlan alak amikor kiment elé a vasútállomásra, szerintem telebeszélte anyám fejét valami hazugsággal, ami nem is volt valami nehéz feladat. A kék-zöld foltok eltűntek a karjaimról és a lábaimról tehát a "látlelet" sem hívta fel a figyelmet arra, hogy itt valami mocskos dolog történt.

Anyámról hadd említsek meg annyit, hogy ő elég diszkriminatív módon bánt velünk. Öcsém volt a kedvenc, a család büszkesége, a trónörökös – én pedig "csak" egy lány. A családunk egyébként elég hímsoviniszta és patriarchális volt, ahol a nőknek csak alárendelt szerepük lehetett. A véleményünk nem sokat számított, és mindig azt kellett tenni, amit a férj vagy az apa mondott.

Szóval hazajöttek. Anyám arca elég komornak látszott és a köszönése sem volt valami kenetteljes. Vacsora után azt mondta, hogy beszélni szeretne velem.
Azt a beszélgetést, amíg élek, nem felejtem el soha. Szinte záporoztak a fejemre a hamis vádak, miszerint elcsábítottam az ő drága élettársát, széttettem előtte a lábaimat. Le is kurvázott és kijelentette, hogy szégyelli magát helyettem is. Sajnos öcsém sem állt mellém. Ugyanolyan volt ő is, mint a családban a többi férfi – öntelt, nagyképű és lenéző. Még anyámmal is így bánt ő meg csak kényeztette. Engem meg soha nem méltatott semmire. És az az elviselhetetlen álszentség! Ez így együtt sok volt nekem. Ők hárman bevonultak a nagyszobába én pedig a sajátomba.

... és összecsomagoltam a holmimat. Terv szerint, szisztematikusan. Volt megtakarított pénzem is, azt is magamhoz vettem. És vártam, hogy minden elcsendesedjen. Akkor jócskán éjfél felé fogtam a két bőröndöt, egy hátizsákot és kilopództam a lakásból. Le a lépcsőházon át és gyorsan ki az utcára. A szívem tele volt keserűséggel. Elhatároztam, hogy mindent magam mögött hagyok – az egész eddigi életemet. Elhagyom a várost is, amit egyébként nagyon szerettem. Ezután bottal üthetik a nyomomat. Elindultam a vasútállomás felé. Úgy döntöttem, hogy az első Budapestre tartó vonatra jegyet veszek.

Így kerültem fel Budapestre egy női munkásszállóra és helyezkedtem el egy belvárosi cukrászdába pultosként és felszogálóként.

A történet hamarosan folytatódik.