Szerepjátéknak indult 1. rész

Sándornak hívnak. Feleségemmel, Verával harmincas éveink elején járunk. Mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk, kevés időnk jut egymásra. Tíz éve vagyunk házasok, a szexuális életünk kezdett ellaposodni az utóbbi időben, kezdtünk eltávolodni egymástól. Egy ismerősünk tanácsára egy olyan csoportba kezdtünk járni, ahol hasonló problémákkal küzdő párokkal találkoztunk. Ott több ötletet is hallottunk arra, mások hogyan próbáltak szint vinni házasságukba. Az egyik felkeltette mindkettőnk érdeklődését. Idegenként mentek bárokba, ahol aztán flörtölni kezdtek egymással, majd futó kaland gyanánt hatalmas szeretkezéssel zárták az estét. Mi is kipróbáltuk, és remekül sikerült. Izgató volt minden alkalommal,, megcsalni,, a másikat. Egy idő után kezdtem elképzelni, vajon milyen lenne, ha Vera valóban egy másik férfit szedne fel a bárba. A gondolat nem töltött el féltékenységgel, inkább felizgatott. Egy ilyen alkalom után meg is említettem kedvesemnek, aki mosolyogva azt válaszolta, hogy ő minden alkalommal ezt teszi. Nem erőltettem tovább a kérdést, de aztán egy hónapja váratlan fordulatot vett a játék.
A játéknak megfelelően, külön szoktunk az előre megbeszélt helyre indulni. Mielőtt elindultam volna, egy váratlan hívást kaptam a cégtől, sürgősen be kellett vinnem egy fontos iratot. Felhívtam Verát, hogy egy órát kések. Megnyugtatott, hogy nem fog unatkozni. Hangjában volt valami furcsa, de akkor erre nem figyeltem fel. Az ügy egy kicsit tovább tartott, mint gondoltam, így amikor elindultam, újból felhívtam kedvesemet. Mobilja sokáig kicsengett mielőtt felvette. Hangja vidám volt, de válaszai semlegesnek tűntek, mintha nem akarná, hogy tudják kivel beszél. Gyorsan vezettem, hogy minél előbb a bárba érjek, tudni akartam mi történik ott. Eszembe jutott a korábbi beszélgetésünk, és a nadrágomat hirtelen szűknek éreztem. Ahogy beléptem a helységbe, rögtön őt kerestem a szememmel. A pultnál ült egy bárszékben, hosszú, formás lábait keresztbe téve. A könnyű, fekete ruha, mely egész hátát csupaszon hagyta, szinte teljesen felcsúszott mezítelen combjain. Lábfején szintén fekete, magas sarkú szandál volt, mely szabadon hagyta vörösre lakkozott lábujjait. A combja viszont még sem volt tejesen csupasz, egy tenyér, egy középkorú férfi tenyere volt rajta, amit már kevés hijján a ruha széléig csúsztatott. Nejemet ez szemmel láthatóan nem zavarta. Ahogy álltam ott, és tekintetünk találkozott, szeméből várakozást olvastam ki.