Vámpírkeringő 1. rész

Szombat:
"Unatkozom! " – gondolta magában Christine miközben bambán bámulta a tévét és váltogatott egyik csatornáról a másikra. Lehetetlen és értelmetlen műsorok tömkelege, agypusztító szórakozás. Chris nem volt valami üde állapotában. Mackónadrág és pulcsi takarta el feszes idomait, bár nem is volt kit lenyűgöznie. Már 3 éve nem talált magának partnert, ami egyáltalán nem abból fakadt, hogy nem lettek volna jelentkezők. Egyszerűen egyik sem ütötte meg a mércét. Volt akivel elkeveredtek az ágyig, de ott sem tudta őszintén élvezni a szexet. Egyszerűen belefáradt a hétköznapi kapcsolatok illúziójába, amit nyújtanak. Boldogsággal kecsegtetnek és fájdalommal végződnek. Olyan nyomasztó, hogy 23 éve alatt nem találta meg azt akihez egy kicsit is kötődhetne érzelmileg. Egyetlen gyerekként hagyta el a szülői otthont, az összes többi rokonával a család csak rossz kapcsolatot tudott fenntartani. Apja korán meghalt, anyja pedig csak magával foglalkozik, mióta egyedül élt Chris nem vitte többre, minthogy napi 8 órában blokkol egy szupermarket polcai közt, mint árufeltöltő. Ugyan csábítgatták modell pályára, de képtelen volt elképzelni magát abban a világban. Nem tudta mihez kezdjen, pénze alig volt és a lehetőségei megfogyatkoztak. Pár év és a szépsége is elfonnyad. Unalmas és eseménytelen élet végére tehetne pontot, de már lassan nem is bánta volna, ha eljön érte a kaszás.
Kikapcsolta a tévét és felkapta a dohányzóasztalról a fél bögre kihűlt teáját és átsétált a szobájába. Zoknis lábujjával bekapcsolta a számítógépet és lehuppant a műbőr fotelba. Talán valamelyik ismerőse gondolt rá és küldött egy e-mailt. De semmi. A postafiók már három hete üres, senkinek nem hiányzik. Nem is csoda, annyira elnyúzták a hétköznapok, hogy unalmas társaságnak bizonyult barátnői számára, akiket mi tagadás ő sem talált izgalmasnak.
Berakott egy kis zenét a meghajtóról. Egy kis Shadow Fall talán felélénkíti, de éppen az ellenkezője történt. Elöntötte a megmagyarázhatatlan fájdalom, lelki gyötrődés és . Szorító érzés a mellkasában, aminek nem volt képes okot adni, de tudta ez a megtestesült magány fájdalma. Tovább dübörgött a zene és közben előkotort egy szál Marlborót a fiókból és meggyújtotta. Rég megfogadta, hogy leszokik, de ez is csak fogadalom maradt, mint annyi más életes során.