Jutalom

Valaki megszólított, így feltoltam a sisakom rostélyát, hogy haljam az illetőt. Egy láncinges-bajszos harcos ált előttem.
– Mondja, dicső harcos, hol érhetném el? Szívesen váltanék önnel pár szót!
Leszúrtam a kardomat a földbe, úgy válaszoltam:
– Az szdaniel22 kukac gmail. com-on megtalálsz, de az egyesület honlapján is meg van az elérhetőségem.
– Szuper! Akkor elküldöm majd neked a képeket, ahogy megbeszéltük!
Ahogy tovább baktatott a srác, körbenéztem. Idén harmadszor vagyok a Nagyimánd-rétei hagyományőrző találkozón, teljes harci díszben. Idén is eljöttek mindenünnen a különböző egyesületek, hogy eszmét cseréljenek, megmutassák magukat egymásnak, illetve kipróbálják egymás ellen harci tudományukat.

Az íjászok mellett mentem el, mikor a szemem elé került a lány. Igen, a gyengébbik nem is képviselteti magát itt, bár legtöbbször csak csatolmányként. Az íjászok közt is van pár szemrevaló teremtés, de egy kardos-páncélos csajszi sem okoz már nagy meglepetés.
A lány éppen az egyik arénában csépelte egy bottal az ellenfelét. Szűk zeke volt rajta, meg valamilyen vászonnadrág. Nagyon vékony alakja volt, formás feneke izgalmasan táncolt, ahogy előrehajolva két kézre fogta a majd kétméteres botot.
Vékony arca, pisze orra volt. Sugárzó tekintete elárulta, hogy élvezi a mozgást. A bőrsisak alatt nem láttam a haját, legnagyobb bánatomra. Már vagy fél órája bámultam, és neki is feltűnt hogy nézem, mert miután megunták a másik csajszival az egymás csépelését, mosolyogva intett, hogy menjek oda.
Odamentem, naná! Mintha kötélen húznának. Levette a sapkáját, nem túl hosszú, barna haj bomlott ki belőle, kicsit csapzottan. A mozgás miatt kisé lihegve, kipirult arccal, vidám-kék szemekkel fantasztikus látvány volt, rögtön meg is mozdult bennem valami ott lent.
– Szia! Mond csak nincs kedved vívni egy kicsit?
– Egy lánnyal? – ez picit megdöbbentett.
– Pff. Pasik. Fogadjunk, úgy el kalapállak! – kacsintott rám.

Nah, ez több volt, mint kihívás. Felhorgadt bennem a büszkeség, elhatároztam, hogy óvatosan, de megmutatom neki, ki a legény a gáton.
A nehéz vasakat ledobáltam magamról, csak a kardomat tartottam magamnál. Fából készült, és puha anyaggal volt bevonva, épp úgy, ahogy a harcias amazon botja, hogy véletlenül se okozzon sérülést senkinek. Bemásztam a padokkal kijelölt kör közepére, ahol már várt rám.
– Orsi vagyok. Kezdhetjük?