Néha kell, játssz a tűzzel, hogy a Napba érj!

A buszon mindenki türelmetlenül morgott már egy ideje...
– Jönnek! – szólt a sofőr megkönnyebbült hangja a hangszóróból. Mindenki jobbra nyújtogatta a nyakát, hogy lássa kire kellett immár húsz perce várakoznia ennyi embernek, ki vette a bátorságot, hogy közel fél órát késsen. Egy nyitott fehér Mazda fordult be csikorgó kerekekkel a parkolóba. Hatalmas, lendületes kanyarral állt be két kocsi közé, olyan pontosan, ahogy csak a pasik tudnak célozni. Nőtársaim valószínűleg irigykedve méláztak el, nekik vajon hány perc alatt sikerült volna egy ilyen tökéletes parkolást véghezvinni? A végeredményt persze hangosan senki nem merné kimondani!? A kocsi ajtajában feltűnt a sorőr, egy jóképű barna, sportosan izmos férfi, széles öntelt mosollyal az arcán. A másik oldalon egy sűrű, fekete hajú, magas, szintén sportos testalkatú férfi szállt ki, jóval szerényebb ábrázattal. Gyorsan kikapkodták a csomagokat a hátsó ülésről, és a fekete hajú szaporán elindult hogy felszálljon a buszra. Közben a barátja, előre szaladt a sorompóhoz, ahol nagy vehemenciával tárgyalásba kezdett a nem túl intelligens ábrázatú biztonsági őrrel. Pénzt adott neki, majd mondott még valamit és futott a buszhoz.

– Hé Cloé, ez nem az a nagyszájú számítástechnikus srác a SZÉB – esektől??! – riasztott fel mélázásomból a vállamat veregető barátném, Anna. (SZÉB = SZámítógÉpes Bunkók, kollegáimmal így nevezzük magunk között az irodaház másik szárnyában lévő szoftverfejlesztő cég munkatársait. )
– Mi?? – kérdeztem zavartan, akkor jöttem csak rá, hogy bár a szemem végignézte az előző jelenetet, de egyáltalán nem voltam jelen az elmúlt negyed órában. – Lehet. – feleltem kurtán s kicsit egykedvűen, majd ismét elkalandozó gondolataimba mélyedtem. Azon kattogott az agyam (Kedves Uraim, nem röhögni, bizonyos nőknek igenis van agya!!!? ), mennyire más lesz ez a két nap Karcsi nélkül, mint ahogy elterveztem. 7 éve élünk együtt, nagyon szeretem, kedves, figyelmes és gyengéd, olyan pasi amilyet minden nő kíván magának. Mindemellé igencsak jóképű, gyönyörű világosbarna cicás szemekkel és sűrű sötétbarna hajjal. Az egész kapcsolatunkkal, csak egy probléma volt, hogy ennyi idő után túlságosan kiszámíthatóvá vált benne minden. Ennek persze megvannak az ugyanúgy az előnyei is, és a hátrányai. Mostanában inkább az utóbbi oldalát éreztem, de igyekeztem bizonyos dolgokról nem tudomást venni, hiszen szerettük egymást.