Ann

– Hagyjatok már! Nem tetszik, csak együtt játszunk. – kék szemeiből szégyen sütött. Pont akkor sétált el a barna hajú, barna szemű, kócos, megtépázott Ann, mikor Fred száját elhagyta ez a mondat. Fred volt az iskola sztárja. Mégsem szállt fejébe a dicsőség. Imádta a színjátszást, ugyanúgy, mint Ann. A lány nem tartozott a "menők" közé, ezért is elképzelhetetlen volt, hogy közte és a fiú között bármiféle kapcsolat legyen. Megszólalt az iskolacsengő és mindenki elindult órára.
Ann a második padsorban ült. Irodalom óra volt és a Rómeó és Júliát vették. Miközben a tanár prédikált, Ann szorgosan jegyzetelt.
– Miért mondom azt, hogy a Rómeó és Júlia a legtisztább érzelmekkel teli mű? – kérdezte Ilion tanárnő. Síri csend, válasz sehol.
– Ann. – szólította fel a tanárnő a lányt. Ann felkapta a fejét és gépiesen elkezdett hadarni.
– Rómeó és Júlia is fiatal volt, egyikőjüket sem fertőzte még meg a gyűlölet, ami a családjaik között volt. – Fred közbevágott. – És Júlia még szűz is volt. – e kijelentést tapsvihar és nevetés követte. A zajból valaki kivisított.
– Szűz, mint te Ann. Csak Júlia szép volt. De hozzád senki nem nyúlna.

Ann könnyeit visszafojtva jegyzetelt tovább. Fred félve ránézett a lányra. Sajnálta. Ha ő nem szól közbe, akkor nem szégyenítik meg a lányt. Fred ismerte a lány egy másik arcát. Mikor színpadra lépett, mindenki csak ámult. A Mindörökké Szerelem című darabot játszották azévben. Ann-é és Fred-é volt a főszerep.
Mikor kicsengettek Ann gyorsan összepakolt és egyenesen a színházterem felé vette az irányt. Aznap volt az előadás. Fél nyolcra már telve volt a terem. Az iskola tanulói, tanárai, szülők mind ott voltak.

A második jelenetben feltűnt egy angyal. Fényes, barna loknis haj, gyönyörűen kiemelt szemek, egy édesen csillogó száj, mely mosolyra húzódott. Csinos alakját kiemelte a testhez álló vajszínű kisestélyi. Fred megrökönyödve nézett a lányra. Ann volt az. – Mit kíván jóuram? – kérdezte a lány szerepe szerint. A fiú nem tudott válaszolni. Elvakította Ann szépsége.
– Azt szeretné, ha énekelnék önnek? – próbálkozott a lány. Fred magához tért.
– Lélegzetelállítóan szép vagy! – A rendező lázasan keresni kezdte ezt a mondatot a forgatókönyvben, de nem találta.