Halálos tangó

Tereza mintha a múltba csöppent volna bele, mikor belépett az argentin falucska kocsmájába. Mindenhol szombrérós férfiak üldögéltek az asztalnál, és pókereztek. Vadnyugati szajháknak öltözött lányok hordták az italokat, vagy a férfiak ölében ültek. Az egyik sarokban pár tagú zenekar játszotta a latin zene valami furcsa változatát.

Minden szem Terezára szegeződött, még a zenekar is arra forgatta a fejét. A lány a gyenge fénytől és a cigarettafüsttől hunyorogva körbenézett, aztán elindult a bárpult felé. Mögötte édes parfüm illat maradt. A férfiak még egy darabig nézték fekete, testhez simuló ruhába öltöztetett alakját, vörös hajzuhatagát, aztán visszatértek a kártyához.

A lány kecsesen felült az egyik székre, hosszú karcsú combja kivillant a fekete selyem alól, aztán a csaposhoz fordult.

– Egy whiskyt kérek jéggel.

A csapos töltött, majd jeget kerített a pult alá rejtett hűtőből, aztán a lány elé tette szó nélkül.

– Várjon még! – tett le a pultra egy fényképet Tereza – Nem látta már ezt a lányt?

A csapos felvette a képet, és hosszasan vizsgálta. A lány pedig a csapos arcát nézte. Valami hiányzott neki a negyvenes, hízásnak indult spanyol arcról. Aztán rájött. A bajusz. Persze ez itt nem Mexikó, hanem Argentína volt.

– Nem emlékezni rá. Ö is lenni ilyen szépség, mint magácska?

– Igen, ő is ilyen szép volt, csak kicsit alacsonyabb, és nem olyan vékony mint én. – Tereza elmosolyodott. A húga tényleg alacsonyabb volt, és három több mint ő. Nem volt olyan vékony a dereka mint neki, viszont a melleit irigyelte tőle. Pont akkorák voltak, mint kellett, se nem nagyok, se nem kicsik Tereza apró, sportos melleivel szemben – Egy hónapja küldött innen egy képeslapot, azóta nem láttuk.

Tereza még emlékezett az izgatott hangvételű lapra, ami a falucska főutcáját ábrázolta, haranglábbal, kocsmával, és egyéb vadnyugati üzlettel. Az írás a hátulján pedig ez volt:

Terezám!

Találtam egy szenzációs helyet. Ide neked is el kell jönnöd! A kocsmában nem csak női kurtizánok vannak, hanem férfiak is. Beszállásolom magam ide egy pár napra, és kipróbálom a legjobb pasit.

Remélem otthon minden rendben. Ha kiutazgattam magam, jövök.

Ölel húgod:

Eliza

A csapos még egyszer megnézte Eliza képét, aztán fejcsóválva visszaadta.

– Nem emlékezni rá. Lenni sok ember itt. Nők is, szépek. Kérdezze meg ők – mutatott a kártyázók felé. Tereza fogta a fényképet és a poharát, és a kártyázókhoz ment. Megállt az első férfi mellett, aki épp licitálni készült. Két alacsony párja volt. Szemben vele egy markáns arcú férfi ült. Lapjai az asztalon feküdtek, ölében egy dundi kurtizán ült. Szőke haját kontyba tűzte, telt kebleit alig bírta a szűk ruhába gyömöszölni. A férfi Tereza szemébe nézett kérdően. Tereza elmosolyodott, és kétszer lehunyta a szemét jelezve a két párat, majd egy apró kortyot ivott az italából. Innen lehetett megtudni, hogy a két pár alacsony.

Ismerte a kártyások nyelvét. Apja is nagyban játszott. Rengeteg balekot kopasztottak meg így nyaranta a tengerparton. Most pedig apja halott, húga pedig ki tudja merre van.

A férfi túllicitálta a lány előtt ülő férfit, az pedig dühösen dobta be a lapját.

– Már, teljesen megkopasztottak – dühöngött az ötvenes évei elején járó üzletember – a maradék pénzemet inkább arra a kis töltött galambra költöm – bökött a lányra, aki a markáns arcú férfi ölében ült. A lány felállt, és megkerülve az asztalt, a férfibe karolt.

– Na, gyere apuskám, hancúrozzunk egy nagyot. Mennyi pénzed maradt? – a férfi előhúzott egy kisebb köteg bankót a zsebéből. A lány megsaccolta, aztán kijelentette:

– Akkor csak kicsit hancúrozunk – és nagyot kacagott a saját tréfáján.

– Felszabadult egy hely, beszáll, hölgyem? – kérdezte a férfi, akinek az öléből felállt a lány.

– Köszönöm, be – ült le Tereza a helyre.

– Ez it Billy, ő Tom, ő Rodrigo, ő Raul, magam pedig Paul vagyok.

– Tereza – mosolygott a marcona férfiakra a lány. – Mielőtt játszani kezdenénk, szeretném ha megnéznék ezt a képet. Ő a húgom, és egy hónapja járt itt.

A kép körbe járt, de mindenki csak a fejét rázta. Tereza nem hitt nekik. Elizát nem lehetett elfelejteni, vagy semmibe venni. Biztosan tudta, hogy itt volt. Paul kezében megállt a fénykép, aztán letette az asztalra, és áttolta Terezának.

– Nem, nem láttam a húgát – mondta és közben Tereza szemébe fúrta a tekintetét. Tereza pedig értette az üzenetet. Eliza itt járt, csak a férfi nem beszélhet róla.

Elkezdődött a játék. Tereza érezte, hogy be akarják etetni, így pár lapot eldugott a harisnyájába. Nyolc partit nyert simán egyhuzamban, aztán a kilencediket csúnyán elveszítette. A társai gúnyos arcán végignézve elfutotta a pulyka méreg, de tudta, hogy most nem szabad heveskedni. Paulra nézett, de az ő arcán nem látott semmit, ám szeme beszédes maradt. Izgalommal várta, hogy mit is tud Tereza. Ekkor lépett a háta mögé a csapos, és egy újabb pohár italt tett le az asztalra neki.

– A kisasszonynak itt tetszik megszállni?

– Igen – nevetett a lány – itt tetszik. A csomagjaim a postakocsi állomáson vannak. Két bőrönd, egy sminktáska, és egy kézitáska.

– A kocsi maradni ott, itt nincsen garázs.

– Jó – bólintott a lány, és kivett a zsetonjai közül egy tízes bankót, és a férfi kezébe nyomta.

Paul volt az osztó. Tereza tapasztalt szeme azonnal észrevette az alulról osztást. Egy ászt, két hetest, egy nyolcast, és egy dámát kapott. Mintha izzadna a tenyere és a ruhájába törölné, eldugta az ászt, és elővarázsolt egy nyolcast. A cserénél bejött még egy hetes. Lassan mindenki kiszállt, csak Tom maradt. Tereza észrevette, hogy Tom, ha jó lapja van, a zsetonjait rendezgeti. Most is ezt tette, ám a lány úgy érezte, hogy neki még jobb van. Lassan emelte a tétet, Tom pedig bedőlt neki. Paul hátra dőlt a széken és mosolyogva várta a fejleményeket. Végül Tom terített. Tízes párja volt, Tereza kitett két párt. Tomnak ász párja volt. Tereza gúnyos mosollyal tette ki a harmadik hetest, Tom pedig öklével csapkodott az asztalra, amikor kétségtelenül felismerte a sipistát.

Onnantól fogva nem volt pardon. Két órán keresztül játszottak. Tereza pénzénél maradt, sőt, talán nyert is valamit.

Az utolsó játékban Paullal harcolt. Két ásza volt, és két dámája, valamint a harisnyájában még egy dáma volt. Bosszankodott, mert a férfi egyfolytában őt nézte, így nem tudta előszedni a lapot.

– Ráteszek ezret – mondta megfontoltan a férfi kellemes hangján. Tereza beharapta a száját, és megpróbálta megfejteni a férfi tekintetét, de az most nem beszélt.

– Száz és még rá kétszáz – mondta, és várta a hatást.

– Blöfföl kedvesem – nevetett a férfi, és az összes pénzét feltette, háromezer dollárt. Tereza megszámolta, de csak 2500 dollárja volt.

– Jó, elfogadom. 2500 dollár, és egy tangó.

Tereza elcsodálkozott, de bele ment. Kirakta a két dámát. Paulnak két ásza volt. Kirakta ő is a két ászt, Paulnak három tízese volt. Terezát elfutotta a méreg, Paul megbüntette a hamisságáért. Paul a zenekarhoz fordult, ez alatt a lány kivette a harisnyájából a pót lapokat, köztük az áruló dámát is. Aztán Paul odalépett hozzá.

– Szabad? – és kezét nyújtotta a lánynak. A terem közepére vezette, aztán megszólalt a tangó ismerős melódiája. Paul átölelte Tereza karcsú derekát, és átadta magát a latin vérének, és a táncnak. Tereza dobogó szívvel követte a férfi mozdulatait, az pedig sűrűn lépett mögé. Csípőjét a lány fenekéhez dörzsölte. A lány egyre jobban érezte merevedő férfiasságát. Lassan elfelejtette a húgát, az összes aggodalmát, és érezte, tudta, hogy oda kell adnia magát ennek a férfinak. Érezte, hogy mindenki őket nézi, de nem zavarta. Boldog odaadással ölelte át Paul nyakát, arcát az arcához nyomta. Vére szinte tombolt, mikor megérezte a kellemes borotválkozás utáni arcszesz illatát. Aztán véget ért a tánc. Paul hanyatt döntötte, ahogy a tangó végén szokták, ráhajolt, és szenvedélyesen megcsókolta.

Felhevülten mentek az asztalhoz, miközben tapsoltak nekik. Tereza elkapta Tom pillantását, irigység, düh, és vágyakozás sugárzott belőle.

Összeszedték a holmijukat, és elindultak felfelé a lépcsőn. Beléptek Tereza szobájába. A lány meg akart szólalni, de Paul ismét szenvedélyesen megcsókolta. Közben az ölébe kapta, és kivitte a fürdőszobába. Ott letette, majd mutatóujját az ajkához emelte, ezzel csendre intve a lányt. Aztán a kádhoz lépett, és megengedte a zuhanyt.

– Rendőr vagyok – súgta – sajnos a húgát már nem tudtam megmenteni.

– Mi folyik itt?

– Szervkereskedelem – szorult ökölbe Paul keze – Az erre járó egyedülálló egészségesnek látszó embereket megölik, és a szerveiket...

– A húgomat is? – sírta el magát a lány.

– Tomot választotta. Nem tudtam már beleavatkozni. De, nem szenvedett. Kapott egy nagy adag altatót, aztán...

Tereza könnyeit törölgetve emlékezett vissza. Eliza valóban a lányos arcú férfiakat szerette.

– Akar nekem segíteni? – a lány bólintott. – A pincében folyik a dolog. Most kimegyünk, és úgy teszünk, mintha szeretkeznénk. Utána iszunk. Maga pár perc múlva alvást színlel, így lejuthatunk a pincébe. Bizonyíték kell. A szobában kamerák vannak, meg poloskák. Bírni fogja?

– Hány embert öltek meg? – kérdezte félve Tereza.

– A húgával együtt nyolcat. Mind családtalan, senkinek sem hiányzó ember volt. A húga is csak annyit mesélt magáról, hogy az apja meghalt, és most elutazza az örökségét. Magáról nem szólt. Kéne valamit produkálnunk, mert lebukunk – azzal vetkőztetni kezdte a lányt, majd maga is ledobálta a ruháit. Tudták, érezték, hogy nem csak alibiből fognak nyögdécselni a takaró alatt. Paul beemelte a lányt a zuhany alá, majd maga is mellé állt. A langyos víz kellemesen kényeztette a bőrüket. Paul kedvesen becézgette a lány arcát, annak szája pedig egyre közelebb került a férfiéhoz. Átölelték egymást, és az izgalomtól remegve kezdtek csókolózni.

– Gyere! – lihegte a férfi. Kiszálltak a kádból, majd Paul ismét felkapta a lányt, és a hálóba vitte. Az ágyra fektette, majd nyakát, fülét kezdte el csókolgatni. Tereza testén apró csíkokban folyt le a víz. Fázott. Mellbimbói keményen álltak a plafon felé.

– Várj! – állt fel a férfi, és kiment egy törölközőért. Finoman kezdte el törölgetni a nedves testet. A szárazzá vált mellekre csókot lehelt. Tereza élvezte a játékot, és a lábát nyújtotta, hogy azt is töröljék szárazra. Paul lehajolt, és a nedves ölbe csókolt. A lány lábai engedelmesen nyíltak szét. A férfi nyelve a csiklót kereste, majd mikor rátalált, hevesen szopni kezdte. Tereza aprókat sikkantott a gyönyörtől, majd megérezte a közeli orgazmus sodrását. Ekkor Paul a lábai közé térdelt, és beléhatolt. Sírva engedte át magát a férfi teste által okozott extázisnak. Kiszakadt belőle a fájdalom, melyet testvére elvesztése okozott, a szégyen, hogy kíváncsi kamerák előtt szeretkezik. Elveszett az erős, védelmező karokban, repült valami megfoghatatlan felé, ami felemésztette a félelmét. Aztán meghallotta, hogy a férfi is átlépte a valóság küszöbét. Hatalmasat lökött rajta, azt hitte felrobban, majd megérezte a testébe lövellő magot. Rájött, hogy nem védekeztek, de nem érdekelte. Lecsukódó szemmel simogatta a rárogyó férfi hátát.

Jó pár percig feküdtek így, aztán Paul megmozdult. Tereza még nem akarta, hogy végelegyen a csodának, így lábaival magához szorította a forró ágyékot.

– Kérsz ? – kérdezte a férfi, de Tereza még nem akart "aludni". Lenyúlt az épp belőle kicsusszanó péniszért, és a markába fogta, majd húzogatni kezdte rajta a bőrt. Paul feltérdelt, és úgy élvezte a becéző mozdulatokat. Tereza pedig úgy helyezkedett, hogy szájával elérje a ki-kibukkanó makkot. Ahogy előbukkant újból és újból megnyalta. Felnézett kedvesére, és boldogan nyugtázta szeme csillogását. Aztán elnyelte az egyre merevedő dákót.

– De jól csinálod! – kiáltott fel Paul. Kezét a lány fejére tette, de nem kellett irányítania. Tereza egyre nagyobb örömöt szerzett neki. Melle hullámzani kezdett, érezte, mindjárt megint elmegy. Megfogta Terezát, az oldalára fektette, majd mögé feküdve felemelte a lány felső lábát, és durván beléhatolt. A lány a mozdulattól ismét közel került a kielégüléshez. Paul kihúzta a már vörös szerszámát a meleg barlangból, majd ismét belehatolt a lányba. Visszafogva magát, azt akarta, hogy társa is átlendüljön ismét abba a gyönyörteli másik létbe. Tereza pedig teljesen kitárulkozott. Szívta, nyelte magába a kemény, vastag hímtagot. Majd boldogan, lihegve élvezte az újabb kielégülést.

Mikor magukhoz tértek, Tereza szólalt meg:

– Most jól esne egy pohárral a .

Paul felállt és kivette a hűtőből az italt. Kibontotta és töltött. Tereza agyában megfordult, hogy Paul tényleg megmérgezi, mert az hátat fordulva tényleg dobott bele valamit. Aztán mikor átadta a poharat, a füléhez hajolt, mintha csak megcsókolná:

– Ne félj, csak szőlőcukor.

Megitták a , beszélgettek egy kicsit, aztán Tereza úgy tett, mint aki egyre álmosabb, majd egy idő után nem mozdult. Ekkor nyílt az ajtó, és Tom lépett be rajta.

– Ez szép munka volt! – nagy numerát vágtál le.

– Nem volt nehéz, nézd milyen szép.

– Ha akarod, toszd meg így is. Én megszoktam.

– Kösz nem – fordult fel a gyomra Paulnak.

– Akkor majd én – kezdte letolni a gatyáját a másik. Paul agya gyorsvonatként robogott, hogyan mentse meg Terezát a , de szerencsére az élet megoldotta a kérdést. Tom zsebében megszólalt a mobilja.

– Mikor hozzátok a lányt, nem érünk rá! – szólt bele egy női hang.

– Fogd meg a Vállát! – húzta vissza kelletlenül a gatyáját a fiú. – A kocsi a folyosón áll.

Paul is magára kapkodta a ruháit. Beszaladt a fürdőbe, hogy a másik ne lássa, amint a mobilján felhív valakit.

– Veszitek? – kérdezte suttogva. Csak egy igen volt a válasz, miután Paul a zsebébe csúsztatta a telefont.

Lehúzta a WC-t, aztán gyorsan kisietett, majd feltérdelt az ágyra, hogy Terezát le tudják emelni róla.

A szobából egy másik ajtó is nyílt. Egy folyosóra lehetett kijutni rajta, amiből lift vitt le a pincébe. Az ott álló betegszállító kocsira fektették a lányt. Paul visszalépett a selyem ágytakaróért, és betakarta vele a lányt.

– Mit törődsz vele? Pár perc és már nem él.

– Akkor is – vonta meg a vállát Paul, és örült, hogy nem látja már a gyönyörű testet társa mohó szeme. Tereza pedig tökéletesen játszotta a szerepét. Ball hüvelykujját a szájába vette, az oldalára feküdt, és úgy tett mint aki édesdeden alszik.

– Pont, mint a hülye húga. Sajnáltam is egy kicsit, jó kis, belevaló cafka volt az is – Tom arca egy pillanatra elkomorult, de aztán odaért a lift, és ő nagyot lódított a kocsin. Paul is belépett a liftbe, aztán az ajtó becsukódott.

– Most már te is teljes jogú tag leszel. Dr. Mary ám nagyon büszke rád. Meg fogod kapni a 10%-ot.

– Örülök neki, hisz a pénzért jöttem ide.

– Tudom, a tengerparti ház. Ott aztán tömheted a bigéket! – Paul elnevette magát:

– Neked csak azon jár a fejed? – Tom is vele nevetett, Tereza pedig belegondolt, hogy Eliza, hogy is szedhette fel ezt a pökhendi alakot?

Leértek a pincébe. A folyosón csak a jelzőfények égtek. A kocsit több szoba mellett eltolták, az egyikben Paul egy keverőpultos monitorrendszert látott. A hálóban lévő kamerák képeit vetítették. A folyosó végén. Balra nyílt egy nagy terem. Terezát az ajtó mellé tolták, majd beléptek a terembe. Paul majdnem rosszul lett. Odabent egy boncasztalon az ötvenes üzletember feküdt. Mellkasa felnyitva, és Mary doktornő hajolt fölé. Az a nő, aki Paul ölében ült.

– Őt is? – kérdezte csodálkozva Paul, azt hitte, hogy az idősödő férfi nincs veszélyben.

– Na, igen. Kellett egy szív. A vércsoport pont jó volt.

Paul emlékezett rá, hogy Tom megsértette a férfi ujját az egyik kártyalappal, mintha csak véletlen ügyetlenség lett volna. A lap széle is lett, dr. Mary másik paklit adott, hogy ne lehessen felismerni a lapot.

– Tom, menj és mutasd meg a diszpécser szobát, mert igen csak sápad a mi kis macho Paulunk. Majd megszokod – biccentett oda neki a nő, miközben elővette az előbb még dobogó szívet, és a hűtőtáskába tette, aztán lecsukta azt.

Kiléptek a folyosóra, Tereza még mindig ugyan abban a pózban feküdt. Tom közömbösen sétált el mellette.

– Mindjárt jövök. Hol itt a WC-?

– Hasmenésed van, öregem?

– Nem, csak a benti látvány...

– Ott szemben – nevetett Tom, és bement a diszpécserszobába. Paul gyorsan a kocsihoz lépett, és Tereza fülébe súgta:

– Ne maradj itt! Bújj el a WC-ben – Tereza alig észrevehetően bólintott.

Paul pár percre bement a mosdóba. Volt bent egy szekrény, annak a tetejére el lehetett bújni, ám mire kiment, a lánynak már hűlt helye volt.

– Ügyes – gondolta, és Tom után ment.

– Na, ez a másik üzletünk – röhögött Tom, és épp Paul és Tereza szeretkezését nézte.

– Milyen másik üzlet?

– Hát pornó.

– Ti ezeket eladjátok?

– Persze. A PORNSTAR szállítói vagyunk. Nézd ezt a jó képet – Paul csodálkozva nézte amint Tereza lábai közé lát.

– Ilyen jó felbontásúak a sarokban a kamerák?

– Á, kettő az ágy támláján is van. Tudod, a puttók.

– Á – mondta a férfi, és dühöngött magában, hogy Terezát ilyesminek tette ki.

– Na és a szerveket hová szállítjátok?

– Az Állami Elosztóba. Ott a főorvos a fő mufti. Még két ilyen falut működtet.

Paul egyre idegesebb lett. Zavarta, hogy Tereza eltűnt. Ekkor nagy lárma lett.

– Megszökött a lány!

Tom kirúgta maga alól a széket.

– Te seggfej – ordította, és kirohant. Paul elővette a mobilt, és beleszólt:

– Minden átment?

– Igen.

– Akkor gyertek be, a lány veszélyben van.

A következő negyed óra a káoszról szólt. Dr. Mary úgy védte a kis birodalmát, mint egy anyatigris. Még lövések is voltak, de csak az egyik vízcsövet találták el így az egész társaság csurom vizes lett.

Terezára egy sötét szobába találtak rá. Egész testében reszketett, és amíg Paul karjának biztonságába nem bújhatott, még a nevét sem tudta megmondani. Mikor Tomot elvitték mellette, az gúnyosan nevetett rá:

– A húgodnak jobb csöcse volt – mondta, és köpött egyet. – Úri kurva!

Paul neki akart menni, de Tereza visszatartotta:

– Hagyd, majd a börtönben megtanulja milyen szépfiúnak lenni.

Tereza egy sír mellett térdelt az erdőben. Ide temették a halottak maradványait. Friss sírkövek álltak mindenhol. A hozzátartozók úgy döntöttek, hogy maradjanak itt a halottak. Soha többé senki se háborgassa őket. Néhányukat az azonosítás miatt exumálni kellett, de Elizát nem.

Pault előléptették, de ő irodai munkára kérte magát Miamiba. Május elején házasodtak össze Terezával.

Dr. Maryt és társait életfogytiglanira ítélték. A felbujtó főorvost pedig méreg általi halálra.

Terezában már nem volt harag. Pont egy éve történtek azok a borzalmak, de ekkor találta meg Pault is.

Tereza álmodott. Eliza és ő egy férfi hímtagját csókolgatták. Még a fallosz fanyar ízét is érezte a nyelvén. Aztán felemelkedett, és Paul arcát látta a párnán. Boldog volt, hogy megoszthatta Elizával, mint annak idején mindent. Aztán bejött Tom, és Paul hiába védte őket a testével, Elizát megölte.

Tereza sikoltva ébredt fel. Paul karjába vetette magát.

– Már megint azt álmodtad?

– Igen – zokogott az asszony.

– Nem tudod elfelejteni, Te szegény.

– Nem – felelt most már nyugodtabban Tereza – és nem is akarom soha – mondta magában.