Hármasban

Ó, hogy a büdös franc essen bele ebbe a rohadt fedőbe! – hallottam Anita kétségbeesett hangját a konyha felől.
Ahogy beléptem rögtön észrevettem, hol a hiba. Az egész fazék spagetti a mosogatóban gőzölgött. Viki szinte magán kívül röhögött, annyira, hogy majdnem lefordult a sarokban álló kisszékről, Anita pedig dühödt pillantásokat vetett a szégyenében bepárásodott lábasfedőre. Aztán elkezdett nevetni ő is.
– Most mit csináljunk? – kérdezte Viki könnyeit törölgetve, amik a nagy vidámságban megjelentek szeme sarkában.
– Kimerjük. Jó lesz ez. – felelt meg Anita, s erre újra nevetésben törtek ki.

Öröm volt nézni a két csinos lányt, ahogy jókedvűen vihorásztak a kis konyhában. Beljebb léptem, hogy alaposabban megvizsgáljam a helyzetet.
– Hát nem is tudom. Én nem szívesen vacsoráznék a mosogatóból. – jegyeztem meg, magam is mosolyogva.
– Ez a hülye fedő az oka mindennek. Le akartam önteni a vizet a tésztáról, de kicsúszott a kezemből – mentegetőzött kedvesem.
– Na, ez történik, ha magára hagyok két nőt egy üveg vörösborral.
– Ne dumálj, te sem tudtad volna jobban!

Anita szeme látszólag haragosan villogott, de jobban ismertem már annál, hogy magamra vegyem a dolgot.

– Van még spagetti? – fordultam Vikihez, aki még mindig az asztalra borulva az újra meg újra rátörő nevethetnékkel.

Rövid szőke haja megrezdült minden egyes csuklás-szerű levegővételére. Aztán rám nézett, kék szemei mosolyogtak, ahogy a konyaszekrény felé intett. Idejét láttam, hogy kezembe vegyem az irányítást, ha még enni is akartam valamit. A fazekat megtöltöttem vízzel, beledobtam egy kanál sót, és feltettem a főzőlapra melegedni.

– Úgysem tudod kiönteni belőle – mondta Anita gúnyosan.
– Na húzzatok ki innét, de nagyon gyorsan!

A két lány, mielőtt engedelmeskedett volna, magához vett egy újabb üveg , és két poharat, majd vihogva kivonultak a tett színhelyéről, magamra hagyva csekély főzőtudományommal. Rágyújtottam egy cigire, és megvártam, amíg felforr a víz, aztán beletettem a tésztát. Nem sokáig volt nyugtom, hamarosan Anita lépett be, kezében a még megbontatlan borosüveggel.

– Abból, hogy ilyen szépen nézel rám, gyanítom, hogy nem tudtátok kinyitni – mondtam barátnőmnek.