Havazás

Vizsgaidőszak... Olyan vagyok, mint egy bomba, bármikor robbanhatok...
Kétnaponta vizsgák, rohanok egyik helyről a másikra... nincsenek meg a jegyzeteim, nem olvastam végig a bibliográfiát... már csak a kávé tart életben, a szemem alá néhány hete beköltöztek a karikák... és eszük ágában sincs távozni, hiszen egyre mélyebbre, és mélyebbre ássák magukat...
Rohanok, mint mindig... a busz az orrom előtt ment el... nem is egy, egyből kettő... Ezt nem hiszem el, pont, amikor a legjobban sietek, meg fázom... semmi kedvem a megállóban, inkább elindulok gyalog... majd felülök a következő megállónál...

A hó szállingózik... körülnézek... milyen szép minden... gyönyörű, ahogy a fák ágain megáll a hó...
Hiányzik a karácsonyi hangulat, akkor olyan béke lakott bennem, félretettem minden gondot, nem rohantam... Volt időm órákat beszélgetni anyukámmal, nagymamámmal, gyertyát készíteni kisöcsémmel, fát vásárolni apukámmal, sajátkezű ajándékokat barkácsolni, mézeskalácsházikót sütni... De hiszen akkor sem volt kevesebb dolgom... csak hát másképp álltam hozzá... Megérintett a varázslat...
Mosolyogva gondolok vissza azokra a napokra... milyen szép volt... Oldódik a feszültség bennem... Már észreveszem, hogy milyen szép havas a mi kis utcánk, észreveszem a hulló hópelyheket... Játszadozni támad kedvem... fogdosom a hópelyheket, majd tátott szájjal rohangálok utánuk, próbálok úgy helyezkedni, hogy egyenesen a számba hulljanak... Kicsit nevetséges vagyok, az emberek bámulnak... de kit érdekel...
Csúszkálok a jégen, nekiszaladok, hogy minél hosszabbat csússzak...
Közben a buszok sorra haladnak el mellettem, nem futok utánuk... minek? Úgyis jön más...

a telefon a zsebemben... na puff... Ági rikácsol, hogy már 20 perce vár rám a szobor előtt, szétfagyott, hol vagyok, kellenek a jegyzetei, kell tanuljon, nincs ideje egész nap rám várni... Jaj, ezt el is felejtettem... jön a busz, rohanok utána... Dühöngök a forgalom miatt, már csak a szürke várost látom, nem veszem észre a gyönyörű hóesést, nem engedem előre az öreg néniket, hisz én sietek... A csodának vége...
Ági dermedten várt rám... nem is tudom, hogy hogy felejthettem el... én nagyon dühös lennék helyette, ő csak kedvesen dorgál...