Versek

Évi Marika ágyán ült, és a szanaszéjjel dobált holmikat nézte.
A lány ugyanis nem rendszeretetéről volt híres... A földre hajigált könyvek, magazinok, ruhadarabok, és még ki tudja micsodák miatt mozdulni sem lehetett, csak az ágyhoz vezetett egy kis csapás.
E káosz tulajdonosának anyukája engedte be, mondván, lánya még nem érkezett haza a kissé elhúzódó edzésről, majd felvezette őt a szobába, hogy ott megvárhatja, amíg hazaér. Egy darabig még nézegette a felfordulást, majd amikor a rendhez szoktatott énje már annyira piszkálta, hogy nem bírta tovább, elkezdett pakolászni.
Remélte, Marika nem fog nagyon megharagudni azért, hogy önállósította magát, de nem tartotta valószínűnek, hogy barátnője magától megcsinálja a közeljövőben.
Kezdetnek a földön heverő holmikat próbálta rendszerezni. Először a ruhadarabokat kereste ki, és pakolta egy helyre.
Amikor kezébe akadt egy-egy ottfelejtett alsónemű, rosszallóan megcsóválta a fejét. Ő bizony kikapott volna a szüleitől ilyen trehányság láttán! De hát szegény Marika más nevelést kapott – pontosabban nem foglalkoztak vele túlságosan a szülei. Persze ez a rendetlenségre még nem lett volna elég indok, de Évi túlságosan is elnéző volt barátnőjével.
Amikor az ágy szélére felpakolta a sok ruhaneműt, hozzálátott a füzetek, és az iskolai cuccok kereséséhez. A lánynak ötlete sem volt, Marika hogy tanulhatott a négy év alatt, hiszen a tankönyvek nagy részét az ágy alatt találta meg, vastagon bevonva porral és , a füzetvezetés stílusa pedig vetekedett a szoba kaotikusságával.
Ahogy lapozgatta az egyiket, meg kellett állapítania, hogy az irodalom és a fizikajegyzetek egész jól megférnek egymással, akár egy lapon belül is, csak fejjel lefelé kell fordítani a füzetet. És ha betelt így az oldal, még ott van a margó, ahol lehet folytatni.
Évi megpróbálta elolvasni a lap szélére mákszemnyi betűkkel firkált szöveget, amit később értetlenkedve nézett, ugyanis nem a fizikaóra anyaga állt ott, hanem egy vers.
Nem értette, hogy miért kell állandóan forgatni a füzetet, hiszen az irodalomjegyzet másik része száznyolcvan fokkal elforgatva kezdődött, amikor meglepődve vette észre a versikében a saját nevét.
Marika írta volna ezt? Egészen közel tette szeméhez a lapot, és úgy silabizálta ki nagy nehezen a sorokat.