Az osztálytárs 1. rész

Összeszedtem a bátorságom, és megpróbálok még egy történetecskét összehozni, remélem ezt is "élvezetesnek" találjátok majd! :)
Az egész gimiben történt, mégpedig negyedikben. A suliban a nyelvórákra nem osztályszinten osztottak be minket, hanem egy-egy csoportba mind3 osztályból kerültek be emberek. Ez azért is jó volt, mert az évfolyam összetartóbb lett, és jobban megismerhettük egymást. Így figyeltem fel az előttem ülő évfolyamtársamra, Dávidra. A legfurcsább a dologban az, hogy úgy varázsolt el teljesen, hogy szinte csak a hátát láttam egész órán. Nah, de milyen hát volt az!!! Gyönyörű, izmos, széles válla volt, igazi deltás, de nem úgy, mint egy kigyúrt machó, nem felfújt izmai voltak, hanem egyszerűen ennyire szerencsés alkata. Suli elején atlétaszerű felsőt hordott, ami szabadon hagyták karjait. Kosarazott, és ez látszott is rajta. Teljesen kikészültem a látványától! De a hűvösebb idő érkeztével sem lett jobb a helyzet, mert a kedvence egy laza, kötött pulcsi volt, ami valami fantasztikusan adta ki az alakját, és az, hogy nem láthatom kidolgozott, gyönyörű karjait, csak jobban beindította a fantáziámat. Ilyenkor a figyelmem a nyakára terelődött.

Annyira kívántam, hogy egyszer végigcsókolgathassam, kiszívhassam azt a szép ívű nyakat. Megfigyeltem, hogy amikor gondolkozik az ujja hegyét a nyakához emeli, és ott néha végig is simítja. Ezek a mozdulatok teljesen felizgattak, nem tudtam rendesen figyelni, csak arra gondoltam, hogy bárcsak én simogathatnám őt! Mikor szóban felelt, és felállt előttem, azt sem tudtam, hová nézzek, hogy ne folyamatosan kívánatos, kicsi fenekét bámuljam. Nagyon féltem attól, hogy észreveszi valaki azt, hogy szó szerint bámulom őt. Persze Ő volt a lányok kedvence, és az ő kedvencei meg a lányok voltak. Talán pont ez a reménytelenség erősítette meg az érzéseimet. Még fiatal voltam, és bizonytalan, így viszont "biztonságos" távolból csodálhattam Őt anélkül, hogy egy szintén bizonytalan, viszont veszélyes kapcsolatot vállaltam volna egy velem "hasonló érdeklődési körű" sráccal. És én kitartóan csodáltam Őt.

Különösebben nem volt helyes, mégis volt valami tűz a mélybarna szemében, ami lángra lobbantott minden női (és férfi! ) szívet. Este is csak Róla álmodoztam, és igaz, hogy az alkata fogott meg, mégis elsősorban a csókja után vágyakoztam. Bármit megtettem volna azért, hogy legalább egyszer, csak egyetlen egyszer megcsókolhassam. (Na jó, ha kívánhattam volna egyet, nem csak egy csókot kértem volna... )