Szolgáltatás 3. rész

Mikor a család leült vacsorázni, Kelly és John alig bírt úgy viselkedni, mintha semmi különös nem készülne történni aznap. Ebben apjuk volt segítségükre, aki boldogan számolt be arról, hogyan járt túl egy kollégája eszén a tőzsdén. Boldogságán csak fokozott, hogy a kolléga beleegyezett egy golfmérkőzésbe, ahol megpróbálhat majd visszavágni.

– Én is játszhatok majd? – érdeklődött John.
– Hát persze – egyezett bele Jason. – Jó lecke lehet számodra, ha végignézed, hogyan tanítom móresre.
– Nagyszerű! – szólt John, nagyon várva már az eseményt.
– Apa, nem bánnád, ha ma este John és én moziba mennénk? – kérdezte Kelly.
– De hát nem lesz iskola holnap? – akadékoskodott Jason.
– De igen – mondta Kelly, – de van egy korai vetítés, és este tíz, fél tizenegy körül már haza is érnénk. Annyira szeretném megnézni azt a filmet!
– Van valami ellenvetésed, Karin? – kérdezte Jason a feleségétől.
– Nem, részemről rendben. De ahogy vége a filmnek, azonnal jöttök haza. Ha akarjátok, értetek mehetek.
– Nem kell, olyan szép idő van – szólt Kelly. – Szerintem biciklvel is jó lesz mennünk.
– Rendben, de nehogy csak kifogás legyen a bicikli a késésre – figyelmeztetett Karin. – Mert a végén a hónap hátralevő része szobafogság lesz.
– Ígérjük, hogy nem késünk – mondta egyszerre John és Kelly.

A vacsora befejeztével összepakoltak, majd John és Kelly a lány szobájába vonult vissza.

– Mit vegyek fel? – kérdezte Kelly.
– Csak ugyanazt, ami ma a suliban rajtad volt – javasolta John. – Rövid szoknya, bugyi nélkül. Azt akarjuk, hogy rendesen felizguljon, és ez a ruha kislányosabbnak fog tűnni neki. Az a lényeg, hogy annyira jó legyen neki, hogy újra és újra akarja majd.
– És mi van, ha nekem nem lesz jó? – kérdezte Kelly, majd rövidnadrágjából és bugyijából kibújva a szekrényéhez hajolt, hogy a fiókból kivegyen egy szoknyát. Meztelen feneke és puncija pont John felé nézett.
– Tényleg azt hiszed, hogy nem lesz jó neked? – kérdezte John nevetve.
– Hát nem... – nevetett Kelly is, miközben John felé fordult, kezében a szoknyájával. – Igazság szerint már most olyan nedves vagyok, hogy el sem hiszem – mondta, majd Johnhoz sétált, és csupasz punciját a fiú arcához tolta.
– Nyaljál, John, csak egy percecskét – kérlelte a fiút, s már érezte is, hogy John nyelve a szeméremajkai között csúszkál, s kényeztetni kezdi a duzzadt csiklóját.