Puding és nyalakodás

Egyik nap nagyon borús hangulatban mentem haza. Összerúgtam a port a főnökömmel, és ráadásul be kellett látnom, hogy annak a baromnak majdnem igaza is volt. Szóval félig, meddig én szúrtam el. Ennél nem tudok rosszabbat elképzelni sem.

Kedvemet az sem virította fel, hogy otthon, az egy szobás kérómban éppen leendő anyósjelöltem vendégeskedett. Még ez is! 54 éves, de 84-nek néz ki, és állandóan karattyol valamit. Ha éppen nincs senki mellette, akkor megemeli a hangját, hogy a többi helységben is lehessen hallani. Szóval el lehet képzelni...

Ahogy hazaértem, nem is várt más, mint amire számítottam.

– Szerbusz, képzeld főztem paradicsomlevest, mert gondoltam éhes leszel mikor hazajössz, mert ha jól emlékszem szereted ( – soha nem mondtam ilyet – ) és ezért ma kimentem a boltba, és megvettem a hozzávalókat, de hogy nálatok itt Pesten milyen drágaság van, mert otthon a tojás két forinttal olcsóbb, meg a tej is csak 84. – Ft, és itt meg száz forint, hát nem élnék itt Pesten, mert...

Gondolom elég volt. Nekem is. Leültem a TV elé, és megpróbáltam kikapcsolni az agyamból a mai napot és a nyanyát is. Csak később jutott el az agyamig a monoton dumcsiból egy mondat:

– ... És csináltam vanília pudingot is, a kedvencedet, itt van a hűtőben...

Végre valami pozitívum ma. Azért van néha valami haszna is az öreglánynak.

Ekkor ért haza a barátnőm. Szerettem ilyenkor elnézni, ahogy belép az ajtón. Mindig mosolyog. Legalábbis amíg belép. Utána már nem mindig.

– Sziasztok! Anyu, szólt a szomszéd Margit néni, hogy menj át hozzá beszélgetni.

– ... Mert a novérem is mindig csak a pénzt nézi, de én sosem voltam ilyen, mit érdekel engem a pénz, ha már ilyen beteg vagyok, ugye, mert semmi értelme a pénznek ha az ember nem tudja elkölteni és élvezni, legfeljebb a gyerekeinek adhatja, de azok meg úgyis öröklik, ha meghal...

– Persze anyu. Nem mész át?

– ... Merthát elobb utóbb úgyis meghalok, de... Na jó átmegyek, de mi a csudának, úgyis csak karattyol az az öreglány is, de azért átmegyek, ne sértodjön meg nekem itten, meghát...

Szóval átment.

Na ez volt az a pillanat, amikor kivettem a pudingot a hűtőből, és miközben ettem, szépen adtam egy-egy kanállal Timinek is. Mosolygott rám, és élvezettel befalta a falatokat.

– Milyen napod volt?

– Szar. Le lettem szexuálva. És ráadásul a főnöknek szinte mindenben igaza is volt.