Talán utoljára... 1. rész

A barátommal úgy néz ki, hogy végleg szakítottunk. Sajnos, ez engem nagyon padlóra küldött, hiszen mai napig szeretem őt. Azóta szakított az "utódommal" Szandrával, és egy Melissza nevű lánynál kötött ki. Talán említenem sem kell, hogy én már az első találkozásnál megutáltam Melisszát, aki látta szemeimben a mérhetetlen mennyiségű utálatot, mit utálatot? Valósággal gyűlöletet, megvetést és elkeseredettséget. Szemszögemből nézve joggal, hiszen a volt kedvesemmel, Robival, nagyon sok jó dolgot megéltünk, nem csak szexualitás terén. Nem elhanyagolható az utóbbi szempont sem, de szerény véleményem szerint egy kapcsolatnak nem csak a jó szex, akarom mondani szeretkezés az alapja, hanem nagyon sok más is. Feltételezem, példákat sem kell felhoznom, vélhetőleg a Kedves Olvasónak is megvannak a maga elképzelései, gondolatai, nem az én posztom akárkit is kioktatni. De már nagyon eltértünk a témától...

Ott tartottam, hogy Malisszát megutáltam, így mikor felmerült az ötlet, hogy Robi, Marci és én bulizni menjünk, eleinte minden szép és jó volt, de szóba került Melissza is. Gyűlöletemet nem titkolva elleneztem, hogy az újdonsült barátnő is velünk tartson, de mivel szeretem Robit, lejjebb kellett adnom az elképzeléseimből. A kérdés az volt, hogy hova menjünk és mivel. Végülis megbeszéltük, hogy a már megszokott Szlovákiai helyünkre megyünk. Egy csinos miniszoknyát vettem fel, ami olykor többet engedett megmutatni combomból, mint amennyit "kellett volna", illetve egy nyitott hátú, fekete felsőt, egy aranyos cipővel. Rám tekintettel, autóval mentünk. Az anyósülésen ültem, Robi és Melissza hátul. 10 óra tájt értünk át Szlovákiába, és a változatosság kedvéért egy pubba ültünk be. A fiúk rendeltek, szerencsékre beszélték a helyen a magyart.
– Jó estét, egy , két abszintot és egy kérnénk.
Pontosították a rendelést, pillanatokon belül előttem volt a . A fiúk sem spóroltak, Melissza hamar az abszinttól, Marcival egyetemben. Olyan szinten, hogy elaludtak az asztalunknál, míg mi Robival beszélgettünk.
– Nah, Marci is taccson van. – jegyeztem meg.
– Jaja. Nah, de Melt se kell félteni, szerintem egy ideig felállni sem tud majd. Te hogy vagy a három pohár és a cherryddel?
– Elvagyunk... – mosolyogtam – mintha vitatkoznának, de szerintem nem lesz gond. Én még tudok járni.
– Az nem rossz. Van kedved egyet sétálni?
– Te még meg tudsz mozdulni?