A Harc

Bálint megállt a ház előtt.
– Ne haragudj – szólt a lány halkan
– Nincs semmi baj. Nem akarom elkapkodni.
Odahajolt, és megcsókolta a barátnőjét, mielőtt az hang nélkül eltűnt a kapuban.

Két okból sem sürgette a dolgot. Tényleg azt akarta, hogy barátnőjének jó legyen az első alkalom, másrészt tudta, hogy nem marad kielégítetlen. A hideg őszi eső az arcába csapódott. Meggyorsította lépteit, hogy időben visszaérjen a koliba. Mikor belépett a szobába, Ákos már lefekvéshez készült. Kérdőn nézett szobatársára, mire Bálint megrázta a fejét. Ákos bebújt a takarója alá, Bálint pedig sietve lezuhanyozott. Nem akarta, hogy Ákos elaludjon, mire visszamegy.

Már nagyon feszítette a vágy, s most, hogy találkozott a barátnőjével, még inkább felgyülemlett benne. Elzárta a melegvizet, hogy kicsit felfrissüljön. Mikor belépett a szobába, csak az egyik asztali lámpa égett. A törölközőjét a székre dobta, majd közelebb osont Ákoshoz. A fal mellé húzódva aludt, pontosabban tettette az alvást. Bálint ismerte már annyira, hogy tudja, Ákos csak megjátssza a közömböst. Egy darabig még ácsorgott az ágya mellett, mosolygott a hosszú, szőke hajfürtökön, amit reggelente mindig olyan ügyesen változtat kócossá, s mégis rendezetté, mosolygott azokon a halványpiros ajkakon, amivel úgy tud hízelegni neki, aztán a finom metszésű, kisfiús arcától annyira elütő vastag, férfias szemöldökén, a sűrű, szőke szempilláin. Felemelte a takarót, és becsúszott mellé az ágyba. Ákos még makacsul tartotta magát. Szerelmes volt Bálintba, de tudta, hogy a fiú vele csak a testi szerelemre vágyik, s az érzéseit sosem fogja viszonozni.

Nem akarta könnyen odaadni magát, ellen akart állni hiába való vágyainak, nem akarta szeretni többé... Bálint az ágyékát Ákos fenekéhez nyomta, majd óvatosan átkarolta. Érezte, hogy szobatársa teste megfeszül. Adott neki egy kis időt, tudta, hogy ilyenkor a lelkében harc dúl, de a felnőttek leereszkedő mosolyával az arcán tudta, biztosan tudta, hogy megint nyerni fog. Bálint újra támadott: Izmos mellkasát Ákos hátának nyomta, így forró lehelete a finom ívű, pihés nyakba csapódott, s vágyakozó szuszogása eljutott barátja füléig, az bármennyire is küzdött ellene.