Adrienn története 5-6. rész

Zolival nagyon jól mentek a dolgaink. Szinte nem telt el nap, hogy ne hoztunk volna össze egy kis hancúrozást. Volt, hogy csak a suli WC-ben jutott rá időnk, de volt, hogy reggel hamarabb indultam suliba. Útba ejtettem és egy gyors menet után mentünk csak be. Néha elgondolkodtatott a dolog, hogy talán nem 15 éves koromban kellene ilyen aktív szexuális életet élni, de annyira élveztem az együttléteket, hogy nem nagyon izgattam magam. Zoli perverzitása – úgy gondoltam – nem nagyon ismert határokat, de ez csak még jobban izgatott. Ahogy előjött a képtelennek látszó ötleteivel, rögtön benedvesedtem és alig vártam, hogy kielégíthessem. No és persze ő is engem. Néha Ritával is összefutottunk, ami csak tovább növelte az élvezetet. Néha fényképezgetett Zoli, néha pedig csak egy kis telefonszexre jutott időnk. De igyekezett meglepni mindig valamivel.
Egy alkalommal moziba készültünk. Késői előadásra. Szüleim persze úgy tudták a barátnőimmel megyünk. Telefonon beszéltem Zolival, indulás előtt. Kérdezte, miben megyek. Mondtam neki, hogy még nem gondolkoztam ezen, mire rögtön gondolkodott helyettem. Egy elég rövid szoknya lett az öltözék, ami combközépig (sem) ért és felül szűkebb szabású volt, az alja viszont kiszélesedett. Hozzá egy megfelelő top, meg egy kardigán. Melltartót nem vettem, csak egy tangát, ami inkább mutatott, mint takart, mert az elöl lévő apró, átlátszó háromszög kivételével csak pántból állt. Aztán mikor felöltöztem, gyorsan nekiindultam, nehogy a szüleim kérdezősködni kezdjenek. Főként a ruházatom miatt. Persze ők inkább a megfázástól féltettek volna, mint mástól, mert meg sem fordult a fejükben, hogy én esetleg fiúval fogok találkozni. Zoli már várt, mikor elkészültem. Bepattantunk a szülei kocsijába és irány a pláza. Megvettük a jegyeket és még elég sok időnk volt a filmig, úgyhogy nézelődtünk. Beültünk egy gyorsétterembe is, hogy együnk egyet. Ettünk, beszélgettünk.
– Vettél fel bugyit? – kérdezte.
– Vettem, hogyne.
– Mutasd milyet!
Körbepillantottam, de az asztalunk elég rejtve volt a kíváncsi tekintetek elől, ezért kicsusszantam az ülés széle felé és szétraktam a lábaimat. Zoli könnyen beláthatott a szoknyám alá és feltűnően be is nézett.
– Ezt szeretem, – hangzott az elismerő felkiáltás – mert látszik benne a pinád rendesen.
– Ennek örülök! – mosolyogtam. Ugyanakkor félve pillantottam körbe, nem hallotta-e meg valaki, a nem épp halk megjegyzését.