Változás

1957-1958-ban, középiskolás korunk végén, az árkodi posta járműtelepe leselejtezett minden felújításra szoruló, úgynevezett "ezüsttankos" Csepel (125 cm3-es) motorkerékpárt. A legtöbb még lemezvillás motor volt. Teleszkópja (lengéscsillapítója) nem volt (rázott is, mint a fene), jó motorja volt ez, akár még 80 km/óra sebességre is felgyorsult, 72-es oktánszámú benzinből a 10 literes tankkal 400 kilométert ment. Az orosz katonáktól borért cseréltünk benzint, vagy az erdészektől vehettünk motalkót (szesz és faszesz keverékét). Ezek a motorok még folttisztító benzinnel is elmentek. Volt olyan, aki a Patyolatban tisztításra használt (vizes és koszos) hulladék benzint is kimentette az égetés elől, és egy kis ülepítés, szűrés után lefejtette, és így használta. Legtöbben addig nyúzták, amíg ment, eztán eladták, vagy megpróbálták megbütykölni. Az ilyen durva bánásmód természetesen nagyon hamar tönkretette a motort. Két-három év múlva már alig maradt használható példány.
Nekem egy teleszkópos, versenyüléses, oldalkocsis motort sikerült vennem, de a motor felújítása nem tűrt halasztást. Az utcánk végén akkor még működött egy régi motorversenyző, Gábor úr műhelye. Mivel minden pénzem elfogyott, egész nyaramat nála inaskodtam, így pénz nélkül készült el a motorom. Még az eredeti festést is helyrehoztuk, és őszre már egy csodálatos motor büszke tulajdonosa voltam. Gábor úr megtanított arra is, hogy etil – és -ricinus keverékével hogy lehet a teljesítményt fokozni. Megoldottuk a kettőstank kérdését, és így az eredeti 3, 5 lóerő (2, 5 kW) teljesítmény helyett alapállapotban 6 LE (4, 5 kW), csúcsban 15 LE (12 kW) állt rendelkezésemre (természetesen csak néhány percig). Tőle tanultam meg a "biztonságos" motorvezetést is. A spécizett motoromhoz csak jó minőségű üzemanyagot használtam, így még most is üzemképes a közel hatvanéves motorom. Szereztem nemcsak bukósisakot, hanem világháborús bőrruhát, autóssapkát és szemüveget is. Közel egy évtizedig elsősorban ezzel közlekedtem. A családom növekedése miatt szorult háttérbe.
Az ülésen kuporgó lányokat akkoriban "benzintyúknak" illetve "motalkókotlósnak" becézték. Ebben az időben kezdődött el a kempingek és motelek építése.