Megcsappant jégcsapok, tavaszi szex

Ez egy tavasszal volt, nem is régen. Jucit akkor már kirúgták az iskolából, de V. T. még okította matematikára a srácokat.
A főépület mögött még lehetett dohányozni, akár iszogatni is, ha az ember elég szemfüles volt.
Bár maga a hely veszélyesnek minősült, mert egyszer leesett egy jégcsap és belefúródott a Tomi torkába, aki épp a bárányfelhőket nézegette és így meghalt.
Másnap gyászos volt a hangulat. A lányok is jöttek, mind feketében. Közülük került ki Kriszta, akivel végül eljutottunk a nagy eseményig.

Az alsó folyosón ismerkedtünk meg. A szeme kékségét vettem észre először, aztán a combjait, amelyeken látszott, hogy ruganyosak, és kitalálható volt, milyen íze lenne bőrének a nyelvemen. Pompás hús! És ez történt tavasszal, amikor az érzékek oly felajzottak, hogy merészebb az ember, egy toronyugrónál.
Beszélgettünk. Szavaink kölcsönös megértésre találtak egymásnál. Én ismertem egy barátnőjét, Petrát, ő pedig ismerte a barátomat Zolit, így mindkettejüket alaposan kibeszéltük, és közben élveztük a csínytevők izgalmát.
Megkérdeztem, nem kér-e egy kávét. Azt mondta, kér. Elmentünk a büfébe, és vettem neki. Miután ízlett neki, elhívtam egy buliba egy szombati napon.

El is jött, bár esett az eső. De csak fél tízig, mert utána elállt. Egy diszkóban tartózkodtunk, ahol dübörgött a zene. Egy lassú szám alatt táncoltunk egy kicsit, hozzápréselődtem a combjához, ami tökéletesen megfelelt várakozásainak. A parfümje is isteni volt, nem fokhagymás savóban pácolt sonka jutott róla eszembe, de valami nagyon hasonló. Igazán romantikus volt a helyzet, és én Kriszta fülébe suttogtam, hogy szeretem. Ő is visszasuttogta hogy ő is szeret. Ez életem egyik csodálatos élménye volt.