A csónakházas fiú

Nem vagyok egy nagy író, de azért megpróbálom elmesélni életem elso szerelmi történetét. A nevet megváltoztattam, az inkognitóm megorzése érdekében.
1995-ben – akkor voltam 14 éves – egy rokon családnál nyaraltam. A Duna – parton volt a családi ház, így a közelben, mivel a hely alkalmas volt sportolásra, volt egy csónakkölcsönzo is.
Amikor megérkeztem az unokatesóim egy fiúval beszélgettek éppen az udvaron. Sebtében köszöntem nekik, majd bementem a házba lecuccolni. Mikor visszamentem hozzájuk még mindig dumáltak, akkor láttam meg a világ leghelyesebb srácát, Laci volt a neve (a csónakházas fia). Szoke, kék szemu volt és hihetetlenül jóképu, annyi idos volt mint én. Le nem tudtam venni róla a szemem. Ekkor tudtam meg, hogy mi az a szerelem elso látásra. O elotte sosem voltam igazán szerelmes.

A nyaralás közben rengeteg idot töltöttünk együtt a fiúkkal, így elég jól megismerhettem Ot is. Jártunk minden felé: strandra, moziba, bicikliztünk, egyszóval jól éreztük magunkat. Úgy éreztem nem csak külsore, hanem belso értékeiben is vágyaim netovábbja. Nagyon szerelmes lettem. Ekkor már minden gondolatom csak O volt. Reggel, délben, este csak arra vártam mikor látom megint. Gondolom, nem kell részleteznem, milyen mikor az ember azt érzi, felrobban a szerelemtol.

Had iktassak be ide magamról egy pár szót: Az a típusú srác vagyok, akinek a legelso, hogy szeressem azt, akivel "együttlétre" vágyom. Az én életemben teljesen kizárt, hogy csak a vágyam kielégítésére éljek szexuális életet. Számomra sok esetben fontosabb egy szereto ölelés, mint egy egetvero szeretkezés. Ezt a szemléletmódot otthonról hoztam, nincs bennem semmiféle defektus. Ezt azért mondtam, hogy teljes képet kaphass a történetemrol.
Folytatva...
Bár nem tettem semmi jelét annak, hogy szeretem, észrevettem, hogy igen közvetlen lett hozzám, szerintem ezzel akarta értésemre juttatni, hogy nem közömbös irántam. Szinte alig bírtam visszafojtani az érzelmeimet, az édesanyám eloítéletessége miatt nagyon féltem a lebukástól. Ez közel nyolc éve történt, de még most is, ahogy Orá gondolok, eszembe jut izgató kék szeme. Ahogy rám nézett az felért egy sokkhatással, egész testemben égtem. Nem is tudom igazán leírni azt az érzést.