Négy férfival egy nap alatt 2. rész

Ami eddig történt:
Történetünk mesélője éppen Cipruson rosszalkodik. Barátnője elutazott Görögországba a szüleihez, ő pedig azalatt egy melegek számára fenntartott nudista strandon múlatja az idejét. Egy pasin máris túl van, pedig alig múlt dél...

A következő két órát fürdéssel és napozással töltöttem és semmi említésre méltó dolog sem történt a strandon. Mikor eluntam a dolgot, felhúztam a zöld, pasizós fürdőgatyámat, a pólót átkötöttem a derekamon, feltettem a napszemüveget, s portyázni indultam. Próbáltam olyan lazán járkálni, mint ahogyan a kifutókon szoktak a modell srácok. Ahogy mentem, a látószögem szélén szembeötlött egy férfi, aki éppen a napfürdőzők közé igyekezett. Módosítottam tehát egy picit az útirányvonalon, hogy a pasas pont a szemem látószögének közepébe kerüljön, valahogy úgy, mint amikor a távcsöves puska irányzéka mered rá az áldozatra. (Ami igaz is volt, mert valóban meredni kezdett már az a puska, és igazítanom is kellett a pólón, hogy eltakarja a gatyám elején az egyre növekedő dudort. ) Úgy terveztem, hogy elmegyek mellette, s ha közelről is bejön a hapsi, valóban az áldozatom lesz.

Amikor pár lépésnyire elé kerültem, akkor lepődtem csak meg igazán! John volt az, egy régi ismerős, akire már egyszer kivetettem a hálóm, s aztán pár éjszaka jól össze is gabalyodtunk benne. John egy amerikai manus, 45 éves, magas, karcsú, szürkéskék szemmel, a haja a korához képest erősen őszül, úgy, mint Richard Gere-é is. Arcvonásai igen élesek, s nagyon jóképű. Igazi amerikai playboy. Johnt három évvel korábban ismertem meg, s kétszer is lefeküdtem vele: egyszer a parton, egyszer meg a lakásán. A telefonszámát is megadta annak idején, de azután valahová elkevertem. Amikor felismertem, gyors hátraarcot csináltam, mintha valamit a parton felejtettem volna, s vissza kellene érte mennem. Valójában csupán azt akartam, hogy az orra előtt lépkedve rázhassam a fenekem: vajon felismeri-e a hátsót, amibe annak idején úgy beléhabarodott? Sikerült is felkeltenem az érdeklődését, de nem ismert fel vagy száz méter után sem. Megálltam tehát, hirtelen hátrafordultam, s a szeme közé nézve, lélegzetelakadva ledermedtem, mintha csak a meglepetéstől lenne.