A tanya ahol élünk 1. rész - Juli

A tanya, ahol éltünk több órás járásra volt egy kis várostól, és a szomszéd tanyáig is egy jó órát kellett gyalogolni. A tanya körül lévő hatalmas földterületek a családunk birtokában voltak. Már csak hatan éltünk ott, két idősebb nővérem férjhez ment, és elköltözött. A család feje a nagyapám volt, ő intézett mindent, nagyon nagy tekintélye volt, nem szabadott soha nemet mondani neki. Hatvanas évei elején járt, nagyon jól tartotta magát, erős, izmos ember volt. A nagyanyám pár évvel volt fiatalabb, ő vezette a háztartást. Kicsit molett, alacsony asszony volt. Apám negyven évesen, egy éve tért haza a világháborúból 1920-at írunk. Beteg, megtört ember lett belőle, semmi sem érdekelte. Anyám harmincas évei végén járt, nagyon szép nő volt, tökéletes volt az alakja, és a szemében huncut fény csillogott. Volt egy öcsém, a tizenhárom éves András. Őt is korán munkára fogták, sokat dolgozott a földeken. És természetesen itt éltem én is, Juliskának hívnak, és tizennégy éves múltam. Most kezdek ráébredni a nőiességemre. Melleim nőni kezdtek, és a lábam közt szőke pihék látszanak. A nagy házban a szüleinkkel egy szobában vagyunk. Igaz ők ketten külön a nagy ágyban alszanak, és mi gyerekek a szoba másik végében egy kisebb ágyban együtt alszunk. A nagyszüleim pedig a szomszéd szobában.
Akit a nagyapa kedvelt annak sokkal könnyebb dolga volt, mint a többieknek. Nem kellett naphosszat a földeken robotolni, elvégezte a házkörüli munkákat, segített az istállóban, és ezek után lehetett pihenni, lazítani. Szerencsére mostanában én voltam a nagyapa kedvence, igaz mindent elkövettem, hogy az legyek. Hízelegtem neki, masszíroztam a hátát, megtömtem a pipáját, töltöttem neki, és azonnal végrehajtottam minden parancsát. Egy nyári nap a többiek már hajnalban kimentek a földekre kapálni, ketten maradtunk a tanyán. A teheneket fejtem a nagyapa meg a jószágokat etette. A fejés a következő képen zajlott, a szoknyám feltűrtem, a fejőszéket a jószág hátsó lába mellé tettem, rá ültem. A sajtárt a lábaim közé állítottam, és marokra fogva a tőgyeket, határozottan fejni kezdtem. Természetesen úgy kellett irányítani, hogy a sajtárba menjen, és egy csepp sem vesszen kárba. Nagyon elmerültem a munkába, a friss tej suhogva folyt az edénybe, ahol hófehéren, habosan örvénylett.
– Nagyon ügyesen csinálod kislányom.
Meglepetten néztem fel, mióta figyelhetett a nagyapám nem tudom. Közelebb jött, kigombolta a sliccét, és elővette a farkát.