Belépési engedély

Nyugdíjaztatásom alkalmából az irodában a régi papírok között selejteztem, amikor egy megsárgult celluloidtokba zárt, névjegy méretű nyomtatott lapocska került a kezembe. Majdnem kidobtam, amikor megfordítva egy kisméretű fényképemet (érettségi tablókép) láttam rajta, a szövegét elolvasva megrohantak az emlékeim.

A lap egyik oldalán fényképem és :
Állandó belépési engedély

Árkody László
részére

szöveg volt olvasható.

A hátlapon pedig:
Jelen engedély alapján fent nevezett jogosult Kovács Zsuzsa bugyijába előzetes értesítés nélkül belépni, ott tevékenykedni és örömöt szerezni.

A fenti engedély át nem ruházható, és visszavonásig érvényes!

Árkod, 1964. június 25.
és Kovács Zsuzsa aláírását láttam.

Hát igen, Zsuzsi!
Kovács Zsuzsa!
Neki lehetek hálás egész életemben, hogy megtanított szeretni!
Tőle tanultam meg szeretkezni! Az ő karjaiban váltam férfivá!

1960. őszén az Árkodi Élelmiszeripari Technikumban kezdtem a középiskolás tanulmányaimat. Ezért 14 évesen a megyei polgárvédelmi szervezetbe (LÉGO) osztottak be iskolatársaimmal egyetemben (megkérdezésünk nélkül). A felderítő szakaszba kerültem, feladatunk az esetleges atom –, biológiai – és vegyi – támadás esetén a hatásterület megismerése, a szennyezettség nagyságának és összetételének megmérése. Mivel magfizikával akartam foglalkozni, készültem, és nemsokára az egyetemi jegyzetekből is felkészültem. 1962 – ben szakaszparancsnok lettem, ami rendszeres havi juttatást is jelentett (800 Ft – ot, azaz egy segédmunkás fizetését).

Rendszeresen voltak gyakorlatok, és hétvégeken ügyeletek. Az ügyelet pénteken 16 órától hétfő reggel 8 óráig tartott. A családos kollegák nem szerettek ügyelni, nekem viszont a havi két ügyeletért kapott iskolaigazgatói fizetés sokat jelentett. A Megyeháza pincéjében volt az ügyelet.
A Megyei Tanács három épületegyütteséből, az ügyeleti – és bázis – parancsnokság a Megyeháza pincéjében volt (kitelepítések esetére több tartalék vezetési – pontunk is volt). A városban "új" Megyeházán, a IV. Károly által avatott irodaházat értették, a "régi" Megyeháza középkori épületében szállásolták el Bocskai fejedelmet, a Megyeháza – jelző nélkül – a Rákóczi fejedelmet is vendégül látó háromszáz éves épületet jelentette.