Mea Culpa 7. rész

A faluban működött Rózsafüzér társulat, ami 15 idősebb nőből állt, az átlag életkor pedig olyan 60 év körül lehetett. Nagyon vallásos, renszeresen templomba járó, hűséges híveim lettek. Persze szentek azért nem voltak, viszont mindent tudtak mindenkiről, ők voltak az én hírszerzőim. Nagyon meglepett a vezetőjük, a bokoranya, a 62 éves Teri néni gyónása.
– Atyám vétkeztem, hatalmas az én bűnöm, kérlek szigorúan büntess meg engem.
Na gondoltam jön a szokásos szöveg, hazudozásról, káromkodásról, torkosságról.
– Megrontottam az unokám – suttogta
– Mondj el mindent , meglátod az úr megbocsát – kíváncsian hallgattam.
– Mint tudod atyám egyedül nevelem a szellemi fogyatékos, 13 éves fiú unokám Ferikét. Az apja nem jött vissza a háborúból, az anyja pedig Pestre ment dolgozni. Ferike nem járt iskolába, nem bírt lépést tartani a többiekkel, így kimaradt. Ahogy nőtt egyre többet segített a ház körül. A múlt héten a szőlőhegyen voltunk kapálni, most is mint máskor délben bementünk a hajlékba ebédelni. Kint nagyon meleg volt, az unokámon csak egy gatya volt. Ebéd után Ferikém elszunyókált a sarokban lévő priccsen. Én ittam néhány pohár , és mellé feküdtem egy kicsit pihenni. Gyorsan elnyomott a buzgóság, amikor felébredtem azt látom, hogy a kislegény gatyája lecsúszott, és dárdája hetykén ágaskodik Nem tudtam ellenállni a kísértésnek marokra fogtam a forró kőkemény szerszámot. Harminc évvel ezelőtt tapasztaltam ilyent utoljára, nagyon felizgatott a dolog, ágyékom bizsergett. Nem gondolkodtam, fölé guggoltam, és magamba fogadtam az unokám vörösen lüktető dorongját. Kinyitotta a szemét, és csodálkozva nézett rám, de aztán egyre jobban tetszett neki a dolog. Arcán bárgyú mosollyal azt ismételgette, hogy mama, mama. Sajnos nem tartott sokáig a dolog, hörögve élvezett belém. Azóta mindig azt akarja, hogy a mama lovagoljon rajt, és ezért bármire hajlandó. Néhányszor engedtem a kísértésnek, de egyre többször akarja. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nekem nem esett jól, de olyan bűntudatom van, hogy már aludni sem tudok. Kérlek atyám szigorúan büntess meg, és segíts, hogy az úr megbocsássa a bűnömet.
– Vezekelned kell , meglásd az úr kegyes lesz hozzád. Kérlek kövess.
A sekrestyéből nyíló szobámba vezettem, elővettem a szekrényből egy korbácsot, és megsuhogtattam a levegőbe.
– 25 korbácsütés a büntetésed bűnös lélek, dőlj az asztalra. Fohászkodj, és hangosan számold az ütéseket – utasítottam.